2017. november 20. hétfõ

Tessedik Sámuel-emlékülés a Vidékfejlesztési Minisztériumban

2012. december 20. csütörtök

2012-ben emlékezünk meg Tessedik Sámuel születésének 270. évfordulójáról, a talajjavítási kísérleteinek – a hazai talajjavítás elindításának – 231. évfordulójáról és a szarvasi agrárszakoktatás második elindításának (1927) 85. évfordulójáról. A szarvasi Tessedik Sámuel Emlékbizottság 2012. december 19-én a Vidékfejlesztési Minisztérium Dísztermében (Darányi Ignác terem) tartotta emlékülését. A rendezvény fővédnöke Dr. Fazekas Sándor miniszter, védnöke Babák Mihály Szarvas város polgármestere volt.

 

Az agrogeológia egyik ága az ásványi eredetű nyersanyagoknak, a mezőgazdaságban a talajjavításban, a növényvédelemben és állattartásban, élelmiszer-feldolgozásban történő felhasználása.

A földtani képződmények hatékonyságának ismerete, a kőporokkal való tudatos trágyázás gyakorlata ősidőkre nyúlik vissza. A legrégebben használt üledékes kőzetet, a meszet, márgát az agyagos mészkövet már a neves római természettudós, Plinius – a pompeji vulkánkitörés híres leírója – is említi Kr. e. 70 körül. „A kőliszt és a piszok a paraszt ravaszsága” címmel olvasható egy 1897-ből származó újságcikkben. A különböző kőzetek őrleményének, lisztjének használatára, hatására a szakirodalomban számos utalás van. Ezeknek az ismereteknek összegyűjtése, feldolgozása, kiértékelése mindkét szakterületnek, a geológiának és az agráriumnak is hasznára válhat, fellendítheti a kutatási-fejlesztési tevékenységet, újra indíthat bányászati termelést.

A földtani képződményeknek, ásványoknak, kőzeteknek a talajjavításban történő felhasználásának Magyarországon jelentős hagyományai vannak. Az első kutató, gazdálkodó, aki ezeket tudatosan, tudományosan megalapozottan használta, és a kísérleteit leírta, hatásukat dokumentálta, az Tessedik Sámuel (1742-1820), a szarvasi evangélikus teológus lelkész és pedagógus volt. Ő létesítette az első magyar gazdasági és ipari tanintézetet, a Gyakorlati Gazdasági Szorgalmatossági Iskolát 1780-ban, mely akkor Közép-Európa első gazdasági szakiskolája volt. 1781-ben indította meg Szarvason a szikeseken a talajjavítási kísérleteit.

„Ennek során 14-féle változatot állított be, amelyek között a „márgával” („meszes altalaj”) való terítés – mint egyik leghasznosabb javítási eljárás – is szerepelt. Hamar felismerve e nyersanyag jelentőségét, a továbbiakban a fő erőt az ottani mésztelen és átmeneti szikeseknek, „márgával” való terítéses javítására fordította. Tessedik 1787-ben már azt írja, hogy „a márgát keresik Szarvason, s mindenütt meg is találják”. Szinte látnoki erővel fűzi hozzá: „Szarvas jóléte még inkább emelkedne, ha valamikor az eddig ismeretlen és felhasználatlan holt kincset, talán majd egy rossz terméstől sürgetve megtanulnák hasznosítani”. Kísérleti területén 1802-ben már több ezer gyümölcsfa díszlett és megelégedetten nyugtázhatta: „Az emberek most kezdenek meggyőződni az ilyen szikes föld művelésének lehetőségéről és hasznáról”. (Zentay T. 1987.)

Tessedik Sámuel 131 évvel ezelőtt a talajjavítási kísérleteinek megindításával – ha nem is fogalmazta meg így – összekapcsolt két tudományt, az agrológiát és a geológiát. Ezt felismerve Szabó József volt az, aki 1858-ban leteszi az agrogeológiai kutatások alapjait. Azóta számos olyan agrárszakember és geológus munkásságát lehet megemlíteni, akik fogékonyak, nyitottak voltak a másik tudomány iránt és kutatásaikkal segítették egymás munkáját, feltárva az agrogeológiában rejlő lehetőségeket, teljesebbé téve azokat. (Példaként említhetjük meg az alginitet (olajpalát), mely összetétele alapján először elsősorban energetikai nyersanyagként került szóba, végül is talajjavító ásványi trágyaként kerül felhasználásra.)

2012-ben emlékezünk meg Tessedik Sámuel születésének 270. évfordulójáról, a talajjavítási kísérleteinek – a hazai talajjavítás elindításának – 231. évfordulójáról és a szarvasi agrárszakoktatás második elindításának (1927) 85. évfordulójáról.

A szarvasi Tessedik Sámuel Emlékbizottság 2012. december 19-én a Vidékfejlesztési Minisztérium Dísztermében (Darányi Ignác terem) tartotta emlékülését. A rendezvény fővédnöke Dr. Fazekas Sándor miniszter, védnöke Babák Mihály Szarvas város polgármestere volt.

Az emlékülés levezető elnöke Dr. Lipcsei Imre dékán felolvasta az emlékülés szervezőit, résztvevőit köszöntő levelét. Köszöntőt mondott Babák Mihály polgármester, országgyűlési képviselő. Méltatta Tessedik Sámuel jelentőségét, emlékét Szarvas város történelmében, jelenlegi mindennapjaiban. Lázár Zsolt esperes, a szarvasi Ó-templomi Egyházközösség lelkésze nyitó áhítata után következő előadások méltatták Tessedik Sámuel munkásságát.

Tessedik Sámuel Albertin – a mai Albertirsán – született 1842. április 20-án. Apja itt volt lelkész. (A gyermek Sámuel születése felett érzett örömében „elfelejtette” anyakönyvezni fiát, ahogy ezt az egyik előadó az anyakönyvi kivonat másolatával bizonyította is.) Az alberti, albertirsai evangélikus közösség tiszteletese, a paplak lakója Tessedik Sámuel apja után kétszáz évvel, 1952-től Roszik Mihály volt. Fiai, Gábor – aki tiszteletes lett – és Péter, aki agrármérnök, elevenítették fel az albertirsai paplak emlékét és tartottak előadást Tessedik Sámuelről, az evangélikus lelkészről, illetve a mezőgazdáról.

A szünetben Dr. Köhler Mihály híres tarcali bioborával koccintottak a résztvevők. A szünet után egy szarvasi szlovák hölgy gyönyörű tiszta hangon adott elő szlovákul egyházi dalt.

Dr. Köhler Mihály, a Szarvasi Tessedik Öreggazdász Egyesület örökös elnöke Tessedik emlékének elkötelezett áldozatos ápolója Tessediknek a meszes altalajjal végzett talajjavításáról, a tudatos talajjavítás hazai elindulásáról és ennek 20. századi alkalmazásáról – melynek aktív részese volt maga is – tartott előadást. Elismerően szólt a Magyar Állami Földtani Intézet talajjavítási kutatásáról. Csasztvan András, a Tessedik Sámuel Emlékbizottság tagja a szarvasi szilva termesztésének és feldolgozásának hagyományairól tartott előadást. Az emlékülés záróeseményeként Derzsi György, a Szarvasi Cervinus Teátrum színművésze adott elő fejezeteket Tessedik Sámuel önéletírásából és énekelt részleteket a Tessedik muzikelből.

Az emlékülés végén a résztvevők megkoszorúzták Tessedik Sámuelnek a minisztérium árkádja alatt lévő szobrát.