2017. szeptember 22. péntek

Zászlóadományozás Verbőcnek - Frissítve!

2015. augusztus 28. péntek

A világ, és ezen belül a Kárpát-medence magyarsága közül jelenleg a legnehezebb helyzetben a Kárpátalján élő, kb. 150 ezres magyar közösség tagjai vannak. A növekvő anyagi, megélhetési nehézségek mellett félelemmel tölti el őket a polgárháború exkalálódása, a magyar fiatalok besorozása, frontra való küldése. Ebben a helyzetben a magyar nemzet tagjainak még nagyobb összefogására van szükség.

Az elmúlt évben a magyar kormány, a civil, karitatív és szakmai szervezetek példás összefogásról tettek tanúbizonyságot. Megindultak a gyűjtések, elindultak a támogatások.

A Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége (KÖSZ) tagszervezetéhez, a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület elnökéhez – a KÖSZ kárpátaljai alelnökéhez –, a verbőci református tiszteletes úrhoz fordult azzal a kérdéssel, hogy miben segíthetnének a kárpát-medencei biogazdálkodók. A válasz meglepő volt: a verbőci református gyülekezet nem anyagi javakat vagy pénzt kért, hanem a magyar nemzeti zászlót a templomukba, ahol minden bizonnyal 1944 óta nem volt magyar zászló.

Kárpátalja lakói az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királysága alatt magyar, majd a trianoni diktátum után csehszlovák, majd az 1938. november 2-i bécsi döntéssel ismét magyar, majd 1939. március 14-én szlovák, majd 1939. március 15-étől 1944 októberig vitéz nagybányai Horthy Miklósnak köszönhetően ismét magyar, majd a II. világháború után évtizedekig szovjet, végül 1991. augusztus 24.-e, Ukrajna függetlenségének kikiáltása óta ukrán állampolgároknak számítottak, számítanak „hivatalosan”. Hetven év alatt hatféle állampolgárságot, négy náció uralkodását kellett elviselniük az itt élőknek, úgy, hogy esetleg még a falujukat sem hagyták el soha.

A zászlókat a lakosok nehéz időkben a templomok vastag falai között, papjaik, tiszteleteseik, lelki vezetőik segítségével és vezetésével őrzik, s így a templomukban, vallásuk gyakorlása mellett élik meg a nemzeti identitásukat, az összetartozást és az összefogást. Ezért van nagy jelentőségük a templomokban elhelyezett egyházi és különösen a nemzeti zászlóknak. A magyar, nemzeti címeres zászlók hitet adnak, erősítik nemzeti identitásunkat, egymás és nemzettestvéreik iránti szolidaritást és az összefogást.

Ezt éreztük át, amikor úgy döntöttünk, hogy zászlót adományozunk Verbőc lakóinak, a verbőci református gyülekezetnek – eleget téve Molnár Zsolt tiszteletes úr kérésének. A zászlót a jutasi Kószó Zászló nevű, 1976 óta működő zászlókészítő céggel varrattuk, kifejezetten a verbőci gyülekezet tagjai részére. A nagy méretű, fényes, selyemből és szaténból készített zászlót a Magyar Királyság angyalos címere díszíti.

Ezen felül egy másik, igen patinás zászlót is sikerült a verbőciek részére „megszerezni”: kérésünkre dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke egy olyan zászló adományozásával támogatta a verbőcieket, mely korábban a Parlament falán lobogott.

A fenti két zászló ünnepélyes átadására 2015. augusztus 20-án, a legnagyobb nemzeti ünnepünkön, az este ½ 8-kor kezdődött ünnepélyes istentisztelet keretében került sor.

 

A verbőci református templom 1828-ban épült és 285 férőhelyes. Az ünnepi istentisztelet alkalmával az eseményre érkezett hívők majdnem teljes egészében megtöltötték a templomot, ami a tiszteletes úr elmondása szerint sajnos nem túl gyakori, viszont jelzi azt, hogy mennyire fontos volt ez az esemény a helyben élő magyaroknak, a gyülekezet tagjainak.

A verbőci hívők igen nagy becsben tartják a templomot, melyet a kommunista diktatúrában Hruscsov által hozott rendelet alapján 1961-től kezdődően zárva kellett tartani. 1989-ig, amíg a templom zárva volt, tiszteletes nem léphetett be ajtaján. Miután a templomot újra megnyitották, a hívek rövid időn belül példás összefogással felújították.

A mintegy ezer fős faluban a református gyülekezet kb. 800 személyből áll. A hívek a templom mellett az 1992-ben visszakapott parókiát is újjáépítették.

2002-ben jelölték ki Molnár Zsolt tiszteletes urat a helyi gyülekezet vezetésére, így 55 év óta először, Verbőcnek önálló lelkésze lett. Molnár Zsolt felesége, Molnár Georgina hitoktató. Négy gyermekük – Zsolt, Gedeon, Péter és Dorka – közül a legidősebb fiú szintén a tiszteletesi pályát szeretné választani.

Az augusztus 20-ai, ünnepi istentisztelet részeként Molnár Zsolt tiszteletes úr felkérte dr. Solti Gábort, a KÖSZ elnökét, hogy adja át a gyülekezet részére a hozott zászlókat. A KÖSZ elnöke a következőképpen köszöntötte a résztvevőket, a verbőci gyülekezet tagjait, valamint a tiszteletes urat:

„Áldás, Békesség!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a résztvevőket. Külön nagy tisztelettel Molnár Zsolt tiszteletes urat és feleségét, Georginát.

Köszönöm, hogy ma itt lehetek, itt ünnepelhetek, együtt Önökkel, legnagyobb nemzeti ünnepünkön, Szent István és az 1015 évvel ezelőtti államalapításunk ünnepén.

Ha az ember vendégségbe megy, ajándékot visz. Amikor megtudtam, hogy a gyülekezeti házukban, a templomukban nincs nemzeti színű lobogó, és azt szeretnének, úgy éreztem, egy ilyen ajándékot örömmel fogadnának.

A zászló évezredek óta a közösségeket összetartó jelkép. A katonák a zászlóik alatt indultak csatába, az elfoglalt várak ormára is a zászlaikat tűzték ki. A vallási körmenetek során a hívőket szintén saját zászlajuk vezette. Békeidőben a házak oromzatát díszíti.

Sajnos a Kárpát-medencében még mindig vannak olyan helyek, ahol nem biztonságos a házakra, közösségi helyekre a magyar zászlót kitűzni. Ezeken a helyeken a templomok vastag falain belül van biztonságban a nemzeti lobogó. Így az itt élő honfitársaink számára a templomok a hitük gyakorlása mellett a nemzeti identitásuk erősítését is szolgálják, szolgálhatják. Remélem, hogy a két zászló, melyet most át fogok adni, ugyanígy a verbőciek számára segítség lesz, hogy nemzeti tudatukat tovább erősítsék.

A zászlót, amelyet annak a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének képviseletében hoztam, amelynek a tiszteletes úr által vezetett Kárpátaljai Biokultúra Egyesület is tagja, a kárpátaljai alelnöke, gondos kezek varrták, külön Verbőc lakóinak, református gyülekezetének.

Ugyanakkor a zászló egyben szakrális tárgy is. Ilyenek a történelmi zászlók. Ezek közé tartoznak most már azok a zászlók is, melyek az ország házát, a magyar Parlamentet díszítették.

Szilágyi Zoltán, a Parlament sajtófőnökének javaslatára fordultam a Magyar Országgyűlés elnökéhez, dr. Kövér Lászlóhoz, hogy ajándékozzon egy ilyen zászlót Verbőcnek. Örömömre szolgál, hogy a Ház Elnökének ajándékát én hozhattam el Önöknek.

Engedjék meg, hogy felolvassam a zászló ajándékozó okiratát:

 

»Adományozó levél

Verbőc község közössége részére

Ez a nemzeti zászló, amely az Országházon lobogott, hirdesse Verbőcön is azt, hogy összetartozunk.

Hirdesse, hogy van egy ország, amely számon tartja a magyarokat, bárhol legyenek is a világban. Hirdesse, hogy van egy nemzet, amelyben összetartozunk: van közös életünk, és vannak közös álmaink, van közös hivatásunk, és van közös nyelvünk. Van közös múltunk és közös jövőnk.

Emlékeztessen azokra az anyaországi magyarokra, akik minden erejükkel azért dolgoznak, hogy hazánk megőrizhesse a világon szétszóródott nemzet közösségeivel való összetartozását, és azért, hogy minden nehézség ellenére részt tudjunk venni egymás életében.

Emlékeztesse arra a verbőci közösség fiataljait, hogy sok múlik rajtuk is. Kívánom, hogy legyen erejük megtartani magyar gyökereiket, amelyek táplálhatják személyes életüket, és megőrizhetik az őseink által létrehozott köteléket.

Hirdesse e zászló egyazon sorsunkat: ha megvetjük lábunkat közös     múltunk talaján, ha egymásnak vetjük vállunkat közös jelenünkben – nincs, ki elvehesse tőlünk közös, boldogító jövőnk.

 

Budapest, 2015. június 4.

Kövér László

az Országgyűlés elnöke«

 

Az okirat különlegessége, hogy az ajándékozás dátuma 2015. június 4.-ike, Trianon 95. évfordulója. Ez a nap egyben a Nemzeti Összetartozás Napja is. A dátum kapcsán engedjék meg, hogy emlékeztessem Önöket a Haza bölcsének, Deák Ferencnek a mondatára, melyet jóval Trianon előtt fogalmazott meg, de különösen érvényes igazság volt az elmúlt 95 évben és még inkább az ma is: »Amit erő és hatalom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges.«


Elindulás előtt értesített Kövér László elnök úr kabinetirodája, hogy a Házelnök Úr hozzá kíván járulni a templom orgonájának felújításához is.


Piliscsabáról érkeztem. A Pilisből onnan, ahol a Föld szívcsakrája dobog. Arról a településről, melynek 1535-1538 között Werbőczy István kancellár – Verbőc szülötte – volt a földesura, miután I. (Szapolyai) János király neki azt ajándékozta. Ahogy mondani szokták: nincs véletlen.

Kívánom, hogy ez a két zászló képviselje azt az összetartozást, szolidaritást, mely összeköti a Kárpát-medencében és a világban szétszóródott magyarokat.

Kérem, engedjék meg, hogy a két zászlót átadjam Verbőc lakóinak, a református gyülekezet vezetőjének, Molnár Zsolt tiszteletes úrnak.

Isten áldását és békességét kérem mindnyájunkra.”

 

A zászlók átadása után Molnár Zsolt tiszteletes úr a közösség nevében megköszönte a zászlókat, majd az ajándék viszonzásául átadta az özvegy Biláncsuk Gyöngyike által, dr. Kövér László elnök úr részére hímzett Himnuszt és a dr. Solti Gábornak hímzett, bekeretezett Házi Áldást. Az Új Kenyér ünnepre sütött, nemzeti színű szalaggal átkötött kenyeret dr. Solti Gábornak és a KÖSZ részéről résztvevő Ziegler Gábornak adták át a gyülekezet tagjai.

A tiszteletes úr a zászlórúd elkészítésére felkérte Gönczy Árpád asztalosmestert, a gyülekezet korábbi gondnokát. Gönczy Árpád úr készítette a templom felújításakor az új, tölgyfából készült padokat.

Az ünnepi istentisztelet végén a résztvevők elénekelték a Himnuszt. Szívhez szóló pillanatok voltak ezek.

Megható volt látni, hogy a templomot megtöltő hívek milyen nagy hálával – az asszonyok sírva, a férfiak megrendülve, kézfogással – köszönték meg a nemzeti zászlót. Pedig nekünk kell hálásnak lennünk, hogy volt kiket meglátogatnunk Kárpátalján, akik még ma is magyarok.

A leírt szó nem adja vissza azt a felemelő érzést, amit átéltünk.

 

Köszönet jár mindenkinek, aki valamilyen részt vállalt abban, hogy ez a nemes esemény, ez az apró, verbőcieknek szóló gesztus megvalósuljon. Köszönet Molnár Zsolt tiszteletes úrnak, dr. Kövér Lászlónak, a KÖSZ-nek és mindenekelőtt a verbőci és kárpátaljai magyaroknak! Isten óvja nemzetünket!

 

Piliscsaba, 2015. augusztus 24.

Dr. Solti Gábor

 

Fotók

Horvát Attila és Ziegler Gábor képei

DSC_0553.JPG

A verbőci református presbitérium

 

P1080085_640x480.jpg

P1080086.JPG

P1080088.JPG

 

P1080089_480x640.jpg 

Molnár Zsolt tiszteletes úr

 

 DSC_0556.JPG

DSC_0560.JPG 

 

DSC_0572.JPG

Dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke adományának átadása

 

DSC_0574.JPG 

 

DSC_0575.JPG

Az Országgyűlés elnöke és a KÖSZ által ajándékozott zászlók bemutatása a gyülekezetnek

 

DSC_0579.JPG 

 

DSC_0581.JPG

 

DSC_0588.JPG

A verbőci református gyülekezet ajándéka dr. Kövér László elnök úrnak, melyet özvegy Biláncsuk Gyöngyike hímezett

 

DSC_0595.JPG

A verbőci gyülekezet ajándéka a KÖSZ elnökének (szintén özv. Biláncsuk Gyöngyike hímzése)

 

 DSC_0597.JPG

A „zászlótartók” Molnár Zsolt gyermekei: Zsolt és Gedeon

 

DSC_0603.JPG 

Gál István, a Pro Agricultura Carpatica alapítvány igazgatója, a verbőci gyülekezet tagja, átadja Molnár Zsolt tiszteletes úrnak a Magyarok Kenyere összeöntött gabonáját jelképező zsákot.

 

DSC_0604.JPG

 

DSC_0607.JPG 

 

DSC_0609.JPG

 A verbőci református gyülekezet presbitériumának köszöntése

 

DSC_0614.JPG

 

DSC_0616.JPG

 

 

DSC_0618.JPG

 

DSC_0620.JPG

 

DSC_0628.JPG

Molnár Zsolt tiszteletes úr és a KÖSZ küldöttsége (dr. Solti Gábor, Ziegler Gábor) a háttérben, előttük jobb oldalon Gönczy Erzsébet, a gyülekezet pénztárnoka, korábbi hitoktatója és özv. Biláncsukné, Gyöngyike, aki a dr. Kövér Lászlónak küldött ajándékot hímezte.


Frissítés (2015.09.21.):

Időközben a zászlót kitűzték a templomban és a tiszteletes úr levélben köszönte meg Kövér Lászlónak a zászlóadományt:

Zszl-_1.jpg

zszl-.jpg

SCAN_Molnar_Zsolt_koszono_levele_JPG.jpg