2017. november 20. hétfõ

Beszámoló a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége és a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület szervezésében 2015. november 6-7.-én, a beregi térségben megvalósított biogazdálkodási szakmai tanulmányútról

2015. november 11. szerda

Előzmények és a szakmai tanulmányút célja

A magyar határhoz közeli kárpátaljai falvak lakossága a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület – a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége (KÖSZ) tagszervezetének – jelzése alapján nagy érdeklődést mutat a biogazdálkodás iránt. A Földművelésügyi Minisztérium (FM) támogatásával a KÖSZ és a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület szakmai tanulmányutat szervezett Kelet-Magyarországra, a kárpátaljai magyar gazdák részére, hogy lehetőségük legyen megismerni a magyar ökogazdák munkáját, eredményeit, gyakorlati tanácsait az ő saját példájukon keresztül. A tanulmányút lehetőséget adott a határon túli magyarsággal való kapcsolat elmélyítésére is, továbbá, hogy a jelenleg igen nehéz időket átélő kárpátaljai honfitársainknak módja nyílt – ha csak egy kis időre is – kiszakadni abból a kihívásokkal, nehézségekkel, feszültséggel teli környezetből, ami ma a lakóhelyüket, illetve egész Ukrajnát jellemzi.

Reméljük, hogy ez a tanulmányút bebizonyította a résztvevő kárpátaljai magyar gazdáknak, hogy igenis van értelme küzdeni, igenis van – ma is megbecsült – értéke a földművelésnek, a helyben maradásnak, még ilyen terhes időkben is. Az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás szigorú követelményrendszerének megfelelni nagy kihívást jelent, de számos magyar példa mutatja, hogy nem lehetetlen feladat. A Kárpátalján megtalálható kis falvak népessége körében a földművelés, állattartás még ma is gyakran egy-egy család egyetlen megélhetési lehetőségét jelenti. Viszont nincs meg a szükséges ismeretük, és főként pénzeszközeik arra vonatkozóan, hogy a termelésüket hatékonyabban, modernebb eszközökkel, nagyobb volumenben és sokkal inkább piacképesen állítsák elő. A magyarországi tanulmányút e problémakör feloldásának csupán a legelső, azon belül is csak egy apró lépését jelentheti, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek az első, apró lépések a legfontosabbak. A magyarországi tanulmányút emiatt bírt kiemelkedő jelentőséggel – kiegészítve azzal, hogy a meglátogatott magyar ökogazdáknak is egy pozitív visszacsatolást jelentett a vendégcsoport fogadása, számukra a saját tapasztalatok, tanácsok átadása.

A jelen tanulmányutat megelőzte 2013-ban egy biogazda tanfolyam, melyet a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület szervezett, Verbőcön.

A tanulmányút végül 18 fő részvételével zajlott le, köztük 16 kárpátaljai gazda részvételével, és az eddigi visszajelzések nagyon jól sikerült. A kétnapos program során 5 beregi biogazdálkodó tevékenységét ismerhették meg a résztvevők. (Sajnos a kedvezőtlen időjárás, a nagy köd és a korai sötétedés miatt a programból kimaradt a hatodik biogazda meglátogatása.)

 

Németh Gyula biogazdasága (Kölcse)

A tanulmányút első szakmai programja 2015. november 6-án (pénteken) délelőtt 9 órakor volt Kölcsén, ahol a Németh Gyula biogazdálkodó vezetésével működő „Organic Kingdom” Kft. biofeldolgozó üzemét tekintettük meg. A tulajdonos-ügyvezető idegenvezetéséből megtudtuk, hogy a 2004-ben alapított cég családi vállalkozásnak indult, és kizárólag biogazdálkodással foglalkozik (2007 óta rendelkezik tanúsítvánnyal); a termeléssel, a feldolgozással és az értékesítéssel (kereskedelemmel) is foglalkozik.

65 hektáron folytatnak bio almatermesztést, az idei évtől azonban már bio körtét, szilvát és meggyet is felvásárolnak, ugyanis termékeikre olyan nagy volt az igény, hogy ezt már nem tudják kielégíteni csak a saját termesztésből. A termesztést tekintve a fő profil a bio alma termesztés, de van néhány egyéb gyümölcsösük is, pl. bio szamócát 1 hektáron termesztenek. A megtermelt bio alma 95%-át exportálják – főleg Németországba, illetve egyéb nyugat-európai államokba –, de saját feldolgozott termékeik, pl. bio almalé, szárított almakocka stb. is vannak. Bérgyártással is foglalkoznak, gyakori, hogy bio almalét hozott gyümölcsből is előállítanak.

A telephelyen a résztvevők megnézhették a feldolgozás során használt gépeket, a raktárakat és a hűtőházakat. A tulajdonos elmondta, hogy a jelenlegi, 600 tonna kapacitású almahűtő kicsinek bizonyult, így most a cégnél további hűtőkapacitás-bővítést terveznek. A résztvevők meg is kóstolhatták a bio almát, illetve megtekinthették, ahogyan egy nagy kamiont igen rövid idő alatt teli rakodtak bio almával.

 

Ezután a település mellett található bio alma ültetvényt nézték meg. Az ültetvényt 10 éve telepítették, 15 000 db gyümölcsfával folytatnak rajta fél-intenzív termelést. (A területen van egy kísérleti barackültetvény is.)

Németh Gyula elmondta, hogy a tavalyi évben mintegy 100 vagonnyi almatermés volt – fánként kb. 70-100 kg termést regisztráltak –, idén azonban a termés nagy részét elverte a jég. A telepített fajtákat tekintve ezek a fák megbízható, rezisztens fajták, elsősorban ipari termelésre vannak. A területen jó a vízellátottság: már 15-20 méter mélyre fúrva van megfelelő minőségű és mennyiségű víz. A változékony és nyáron egyre forróbb időjárás miatt világossá vált számukra, hogy öntözés nélkül nem lehet egyenletes termelést elérni, ezért most szeretnének kút létesítésére pályázni.

01_Nemeth_Gyula_Kolcse_04.jpg

Németh Gyula bemutatja a bio almást a csoportnak (Fotó: Horváth Attila)

Tarcza Tamás, a Biocont Magyarország Kft. szaktanácsadója, aki Németh Gyuláék ültetvényén rendszeresen a metszést is felügyeli, elmondta, hogy az egész ültetvényen a metszéshez elegendő 3 ember, és úgy történik, hogy a fatörzsön csonkra, a vázkarokon lapra metszenek. A sorközök füvesítve vannak, a füvet (a kaszálás után) és a fákkal lekerülő nyesedékeket mulcsozzák.

A talaj tápanyag-utánpótlását ezen felül az Italpollina nevű baromfitrágya granulátum évi kétszeri alkalommal, talajmaróval történő bevitelével is biztosítják, és a közeljövőben tervezik, hogy fentieket kiegészítendő, vulkanikus anyagokat, pl. alginitet is fokozottabban fognak használni.

A résztvevő gazdák egyöntetű véleménye az volt, hogy az ültetvény nagyon szép állapotú, rendezett. Az almaültetvény megtekintése után, a Kölcsén belüli 2. sz. telephelyre utazott a résztvevők csoportja.

 

A telephely Németh Gyula tájékoztatása szerint jelenleg a gépek tároló telepeként és az iroda helyszíneként szolgál, azonban a jövőben szeretnének egy nagyobb feldolgozóüzemet is létesíteni ezen a helyen. A gépesítettség foka igen jó. Az ügyvezető úr bemutatta a darálót, a traktorokat, targoncákat, a talajmarót, a permetezőgépet és az egyéb, speciális célgépeket. Utóbbiak közé tartozik az az ún. fagyvédelmi berendezés, mely meleg levegőt fúj a környezetébe, és arra szolgál, hogy télen vagy kora tavasszal, a nagy hideget enyhítendő, az ültetvényen a hőmérsékletet 0 ºC körül, vagy a fölött tartsa, max. 10 hektáros területen (csupán arra kell figyelni, hogy egy adott területre 15 percenként érjen vissza a gép). A kalapácsos zúzóberendezés akár bokrok irtására is alkalmas, jellemzően a szüret előtti tisztítás céljából szokták használni, a gép faaprítékot állít elő. Az almaszedő gép önjáró, négykerék-meghajtású, és 4,5 méteres magasságig teszi lehetővé az almaszedők számára a gyors és kényelmes munkavégzést. Nem csak a szedésnél, hanem a metszésnél és a növényvédelmi célból felhasznált feromonok kijuttatására is használható. A legérdekesebb berendezés talán az ún. ködképző gép volt, amely nagyon drága szerek ködpermetezéssel történő kijuttatására alkalmas (1 hektárt kb. 130 liter szerből el tud látni a ködpermettel); általában szélcsendes időben, éjszaka használják.

01_Nemeth_Gyula_Kolcse_11.jpg

Pillanatkép a gépek szemléjéről (Fotó: Horváth Attila)

Jelenleg a cégnél 5 gépész van, 2 irodista (magát is beleértve), valamint kb. 10 asszony, aki egész évben segít a munkavégzésben, de főszezonban összesen mintegy 40 főt foglalkoztatnak.

A jövőbeni fejlesztési tervekről szólva megemlítette, hogy egy nagyobb lekvár-. lé- és aszalóüzem van tervben, mely minden tekintetben megfelelne az EU-s előírásoknak. A tervek már elkészültek, jelenleg az engedélyekre várnak. Azért szeretnének a feldolgozott termékek irányába elmozdulni, mert tapasztalatuk szerint a bioélelmiszerek piaca napjainkban egy keresleti piac, a bio almát tekintve ez különösen igaz.

 

Jelenleg termelnek étkezési almát is, de csak kis volumenben. A megtermelt almát számos formában értékesítik (nyers –további feldolgozásra való, pl. bioalmalének való– alma exportra, almakocka, alma chips, puha alma, sültkrumpli-szerűen felvágott alma, almalé, lekvár, aszalványok). Az összes termékük 95%-a alma; ezen kívül még bio körtét is termelnek, és szezonálisan egyéb biogyümölcsöket és bio zöldségeket is (szilva, cseresznye, meggy, szamóca, barack, cékla, spárga, édesburgonya). A feldolgozást tekintve a jövőben az aszalványokra fogják helyezni a hangsúlyt, erre óriási a kereslet (főleg nyugat-európai, így pl. németországi, ausztriai, hollandiai, belgiumi exportra).

A konvencionális és bio alma ára közötti különbségre vonatkozó kérdésre adott válaszában elmondta, hogy jelenleg mintegy 30%-os a különbség a bio javára, konkrét számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy míg a konvencionális termesztésben előállított alma kilónkénti felvásárlási ára 28 Ft, addig az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó almaért 68 Ft-ot is megfizettek az elsősorban külföldi felvásárlók.

01_Nemeth_Gyula_Kolcse_20.jpg 

Csoportkép az Organic Kingdom Kft. telephelyén (Fotó: Ziegler Gábor)

A csoport tagjai a látogatás végén megköszönték Németh Gyulának az idegenvezetést, kis ajándékot adtak át köszönetük jeléül, majd további sok sikert kívántak neki és munkatársainak.

Az Organic Kingdom Kft. tevékenységéről további információk a vállalat honlapján – http://www.be-bio.hu/ – találhatóak.

 

 

Asztalos István bio diósa (Jánd)

A csoport tagjai ezután Kölcséről Jándra mentek, ahol Asztalos István bio diófa ültetvényét tekintették meg. Vendéglátónk a tulajdonos biogazdálkodó volt, aki egyúttal Jánd község polgármesteri tisztségét is betölti jelenleg és „civilben” erdész. Bemutatkozását azzal kezdte, hogy mindmáig a fő megélhetését elsősorban az erdészeti csemetetermesztés jelenti, a biogazdálkodásban ezért inkább csak „műkedvelőnek” tekinti magát. (A meglátogatott ültetvényen, az egyik oldalon a diófák voltak, a másikon pedig az 5 éve telepített jegenyefenyők és Kolorádó-fenyők, melyek majd jövőre kerülnek kivágásra és értékesítésre.) Mivel nem túl régóta tevékenykedik ezen a területen, örömmel veszi, ha tapasztalt biogazdák, szakemberek is meglátogatják, mert szívesen tanul mindig valami újat; ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy ennek ellenére azért tud majd ő is néhány hasznos információt a tanulmányút résztvevőinek szolgáltatni.

02_Asztalos_Istvan_Jand_02.jpg

Asztalos István bemutatja jándi bio diósát (Fotó: Horváth Attila)

Az ültetvény ismertetésekor elmondta, hogy azon a területen, amin most vagyunk, 2,29 hektárnyi területen folytatnak biogazdálkodást, Milotai 10-es fajtájú diót termesztenek. 10×10 méteres sorközben, összesen 9 sorban ültettek diófát, 6 évvel ezelőtt. Még két másik helyszínen is van ültetvénye, azokon az ültetvényeken idősebb korúak a fák. Még az ültetéskor kaptak a diófák szervestrágyát, azóta nem, de ennek ellenére egyenletesen, szépen növekedett az állomány évről évre. Ahol most vagyunk, ott nem volt fagyási probléma, de a másik helyszínen rendre elfagyott az állomány telente. Ez területi adottság is (a két terület vízháztartása különböző), egészen biztosan, ugyanakkor véleménye szerint a klímaváltozással is összefüggésben van a jelenség. A dió ugyanis egy viszonylag érzékeny növényfajta, pl. a fagyra és a túlságosan kötött talajokra egyaránt kényes, ezzel együtt azonban a számára kedvező adottságú helyeken sokáig megmarad, egészségesen. Saját megfigyelése, hogy a klímaváltozás a dió esetében pl. úgy nyilvánul meg, hogy a rügyek jelentősen korábban fakadnak, mint amit néhány évtizeddel korábban rendre megfigyeltek. A gyakorlatban ez az április végi időpont helyett ma már egy hónappal korábbi rügyfakadást jelent, amikor még igen gyakoriak az utófagyok, ugyanis utóbbiak továbbra is áprilisra jellemzőek, sőt, még május első felében is előfordulhatnak. A dió esetében, amikor egy-egy fa 3-4 méteres magasságig elfagy, az rendkívül nagy kárt jelent.

02_Asztalos_Istvan_Jand_03.jpg

Asztalos István 6 éves ültetvénye (Fotó: Horváth Attila)

A fiatal állományt még nem permetezte egyszer sem, az idősebbet az almamoly miatt szükséges volt réz tartalmú (biogazdálkodásban engedélyezett) készítménnyel kezelni.

Fentiekhez hozzátette, hogy a környéken 22 aranykoronás a legjobb talaj. Ahol a diófái vannak, az öntéstalaj, de ez a terület ma már egy szárazabb résznek számít, így ideális helyszín lehet a diónak.

A diófák gondozásában nagy segítséget jelent neki jó barátja, Szőke Ferenc, a Lövőpetrin élő, ma már nyugdíjas korú szakember, aki a diófák mesterének számít. Ezen felül a területet igyekeznek olyan eszközökkel is jobban kihasználni, mint a helyi közmunka-program keretében megvalósított napraforgó-telepítés (sorköztakaró növénynek).

A tapasztalataira visszatérve, Asztalos István elmondta, hogy a diófák esetében kb. 1 méteres hajtásnövekedés ideális évente, és ekkora értékeket a másik ültetvényen évek óta nemigen lehet megfigyelni. Ez talán összefüggésben van azzal, hogy 2007-ben volt egy nagy fagy, ami sokkhatást okozott a növényeknek és időközben a terület is szárazabb lett. Elképzelhető az is, hogy esetleg tápanyag-hiányossá vált a terület az évek során, meglátása, hogy a dió igényel némi plusz nitrogénforrást. Ugyanakkor máig nem tudnak egyértelmű választ adni, egyértelmű okot találni a jelenségre.

Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a Milotai 10-es fajta Szőke Ferenc tájékoztatása szerint minimum 40 évet ki kell, hogy bírjon, de inkább 50-et.

Jelenleg anyagilag nem éri meg nekik a megtermelt dió feltörésével foglalkozni, majd úgy értékesíteni.

Elmondása szerint a bio és nem bio dió felvásárlási ára között kb. 12% van, legalábbis ennyivel magasabb felvásárlási árajánlatot kapott legutóbb a bio dióra.

02_Asztalos_Istvan_Jand_05.jpg

Asztalos István másik bió diófa ültetvénye, ahol éppen a nemesnyár-magoncok elszállítását készítették elő (Fotó: Horváth Attila)

készítették elő (Fotó: Horváth Attila)

Ezt követően a résztvevők átutaztak a 3,7 hektár területű másik ültetvényhez, melyen 12×10 méteres sorközben vannak a diófák telepítve. Egy hektáron kb. 80-85 db fa van. A fák 2001 tavaszi telepítésűek. Az egészséges diófák termése évente kb. 30 kg normál esetben, de itt – nem a teljes területen, csak az ültetvény bizonyos részein – volt most az említett rossz év, a kérdés, hogy vajon tényleg tápanyaghiány az oka. (Dr. Solti Gábor Asztalos Istvánnak azt javasolta, hogy végezzenek el egy komolyabb, átfogó talajvizsgálatot, mert abból egyértelmű választ lehetne kapni erre a kérdésre. Asztalos István válaszában megemlítette, hogy ők is erre jutottak, így rövidesen szeretnék is majd ezt megvalósítani.)

 02_Asztalos_Istvan_Jand_07.jpg

A Kárpátaljai Biokultúra Egyesület vezetője, Molnár Zsolt református tiszteletes egy 2001 tavaszán telepített diófa mellett (Fotó: Ziegler Gábor)

A tanulmányút résztvevői megcsodálták a gyönyörű diófákat, megkóstolták a földön még itt-ott heverő maradék idei termést – Asztalos István fiának a tájékoztatása szerint a beérett, a fákról leesett termést 10-15 ember pár nap alatt szedte össze –, és megtekinthette az ültetvény azon részét, ahol nemesnyár magoncokat növesztenek. A tavaszi dugványozás után őszre már 2-2,5 méteres, egészséges, életerős magoncokat a kertészeteknek, faiskoláknak adják el.

A megtermelt diót elsősorban egy tarpai diófeldolgozó cég veszi meg tőlük, amely cég a diók szárításával, feldolgozásával, csomagolással és exporttal is foglalkozik.

A meglátogatott területen volt egy olyan rész, ahol ún. erdődiót termesztenek, ez a fájáért, törzséért nevelt diófélét tartalmazó, valamint egyéb elegyfajok, pl. mogyoró együttesét jelenti. A fájáért nevelt diófa kb. 30-35 év alatt válik vágáséretté.

A csoport tagjai a látogatás végén megköszönték Asztalos Istvánnak az idegenvezetést, kis ajándékot adtak át köszönetük jeléül, majd további sok sikert kívántak neki és munkatársainak.

 02_Asztalos_Istvan_Jand_06.jpg

Asztalos István és Zelik János, Jánd és Verbőc polgármesterei (Fotó: Ziegler Gábor)

 

A jándi bio diós megtekintése után a csoport tagjai Vásárosnaményban, a Hunor Hotel és Étteremben (http://www.hunorrestaurant.hu/) ebédeltek meg. Az étterem jó hírét – a kitűnő ételeken és vendéglátáson felül – öregbíti, hogy az egyik kárpátaljai résztvevő – mint három nappal később kiderült, az étteremben – elvesztette a pénztárcáját, és az étterem felszolgálói megtalálták, majd értesítették a számlán lévő cím alapján dr. Solti Gábort az esetről, így a pénztárca és a benne lévő iratok stb. maradéktalanul visszakerültek a tulajdonoshoz. (Ezúton is köszönjük ezt a szép gesztust az étterem dolgozóinak!)

 

A csoport ezután tovább utazott Tarpára, ahol előbb megtekintették a szárazmalmot, majd Várady György pálinkafőzőjét és bio lekvár üzemét.

 

A tarpai szárazmalom

A malomnál egy váratlan, de annál örömtelibb találkozás is történt: egy Kolozsvárról érkezett turistacsoport tagjai között volt Székely Lenke-Ida, a kolozsvári bioklub vezetője, dr. Solti Gábor régi ismerőse, a Sárközy Péter Emlékülések rendszeres résztvevője. A találkozás örömére a kolozsvári csoport minden tagjának a Sárközy Péter Alapítvány elnöke egy-egy példányt adott át az alapítvány Biogazda füzetek 9. Dr. T. Veress Éva: Az én biokertem c. kiadványából (melynek kiadását a Földművelésügyi Minisztérium támogatta).

03_Szarazmalom_Tarpa_01.jpg

A tarpai szárazmalomnál kedves kolozsvári ismerősöket köszönthettünk (Fotó: Horváth Attila)

 

(A szárazmalom megtekintése a műemlék gondnokának idegenvezetésével történt. Az alábbiakban a malomban olvasható ismertetőből idézünk.)

Tarpa nevezetessége a Sziget nevű településrészen helyreállított, a XIX. század elején készült műemlék szárazmalom, amely az Észak-Tiszántúl egyetlen fennmaradt szárazmalma. Az ún. Tokaji-féle malom fazsindellyel fedett, malomházra és járószintre osztott épület. Az 1980-as évek elején újították fel.

03_Szarazmalom_Tarpa_15.jpg

A tarpai szárazmalom fazsindelyes fedést kapott (Fotó: Ziegler Gábor)

Az 1800-as években megindult a keleti országrészben is az intenzívebb földművelés. A fellendülő gabonatermelés a gabonaőrlő szárazmalmok felvirágzását eredményezte.

A szárazmalmok Magyarországon a középkorban terjedtek el, elsősorban vízben szegény vidékeken épültek. Sok helyen a szárazmalmok egész utcákat alkottak (pl. Kecskemét, Cegléd). A XIX. század előtt a malomipar jellegzetesen népi iparág volt. A malmokat faragómolnárok készítették, akik nemzedékről nemzedékre örökítették a malomépítészet tudományát.

A szárazmalom a társas élet egyik színhelye is volt abban az időben. Amíg a gazdák sorukra vártak, volt idő a beszélgetésre Ilyenkor megvitatták a falu eseményeit, beszélgettek az időjárásról és a termelés problémáiról. A malmot mindenki tisztelte, becsülte, nem volt helye a dohányzásnak, a káromkodásnak és a hangoskodásnak sem.

A gőzmalmok XIX-XX. századi elterjedése miatt a szárazmalmok fokozatosan kiszorultak a termelésből, kezdték elveszíteni jelentőségüket, végül teljesen háttérbe szorultak. A tarpai szárazmalom 1929-ben őrölt utoljára.

03_Szarazmalom_Tarpa_04.jpg

A szárazmalom gondnoka ismertette a malom történetét, felépítését és működését (Fotó: Ziegler Gábor)

A tarpai szárazmalmot a Tóhát alsó oldalán (a mai Árpád utcában, az útkereszteződés mellett), közterületen építette fel a Hegyi-család, a XIX. század első felében. 1855-ben ifj. Tokai János és felesége, Bede Julianna vásárolta meg. Sokan a malom építését is nekik tulajdonítják.

A járókeretes, lóval működtetett szárazmalom két, egymással szorosan összeépült részből, a kerengősátorból és a malomházból áll.

A kerengősátorban, a járószínben áll a malom hajtására szolgáló nagykerék, a kerengő. A kerengősátort 12 tölgyfaoszlop és az ezekre helyezett tizenkétszögű, gúla alakú, sátor formájú tető alkotja. A malomházban van elhelyezve a kőpad, az őrlőkővel és őrlőszerkezettel.

03_Szarazmalom_Tarpa_06.jpg

A kerengősátor (Fotó: Ziegler Gábor)

Az épület favázas, zsilipelt szerkezetű, anyaga tölgyfa. Tetőszerkezete kontyolt nyeregtető, a kerengősátor tetőszerkezetéhez két vápaszaruval kapcsolódik. Mindkét épületet tölgyfa zsindelyfedés borítja.

A kerengősátorban a járószínben áll a malom hajtására szolgáló nagykerék, a kerengő. A sugárirányú küllők (karfák, rédelyek) csapolással kapcsolódnak a bálványtengelyhez. A rédelyek végei fecskefészkes csapolással illeszkednek a nagykerék karfájához. A nagykerékhez húzatórúd kapcsolódik, ennek végén vannak a hámfák (kisefák), a vonóállatok befogadásához.

A malomházban történik az őrlés. Az őrlőkő függőleges szálvastengelyre erősített kisorsó fogai kapcsolódnak a nagykerék fogaival, így jön létre a forgómozgás. A kőpad aljában, négy szorítógerenda között helyezkedik el rögzítetten beépítve az alsó kő, melynek középső nyílásában van a nyaktőke. A nyaktőke fogja körbe a függőleges száltengelyt, melynek felső végére, a balancfejre illeszkedik a forgatható felső kő. A száltengely a szabályozótalp csészéjében ül, melynek felfelé és lefelé történő mozgását faékek biztosítják. Így állítható a két kő őrlőfelülete közötti távolság, az őrlőrés. A daráskő garatjából a mag egyenletes adagolását szabályozó szerkezettel ellátott etetővályú (tolyka) biztosítja. A daráskő kifolyónyílása felől van a darásláda.

03_Szarazmalom_Tarpa_10.jpg

A malomház (Fotó: Ziegler Gábor)

A járókereket általában két lóval húzatták, egyenletes tempóban; egy kört egy perc alatt tettek meg az állatok. Az állatok körbe-körbe járása igen fárasztó volt, ezért nevezték el a szárazmalmot „lónyúzónak”.

A nagykerék fontosabb paraméterei: kőátmérő 13 m, nagykerékre 384 fogat faragtak, a kisorsó fogszáma 12. A kerengő anyaga kocsányos tölgy, a fogakat akácfából készítették.

A szárazmalmot 1930-tól közösségi célra használták (mozi, bálok, lakodalmak stb.), ezért a kerengősátorból a gépészeti berendezéseket elbontották. A kerengősátor oszlopainak közeit vályogtéglákkal befalazták, a zsindelyfedésre bádogfedést tettek.

Az Országos Műemléki Felügyelőség 1975-ben elhatározta, hogy az igen értékes ipartörténeti emléket megmenti, ezért első lépésként elkészítette a helyreállítási tervet. A szárazmalom helyreállítási munkálatait végül 1980-ban kezdték el, a kivitelezést a Vásárosnaményi Vegyesipari Szövetkezet végezte; a felújított malom műszaki átadására 1981. december 15-én került sor. Ez alkalomból az újjáépített szárazmalom újból búzalisztet őrölt. A szárazmalom ma eredeti pompájában, eredeti helyén látható.

 

A tarpai szárazmalom megtekintése után a tanulmányút szakmai programja a Tarpa Manufaktúra Kft. telephelyének megtekintésével folytatódott.

 

Tarpa Manufaktúra Kft.

A Várady György és egy német tulajdonos kezében lévő cég 1995 óta működik, és gyümölcstermesztéssel, pálinkafőzéssel, lekvárkészítéssel foglalkozik (bővebb információ: http://www.tarpa.hu). A település mellett van egy 8 hektáros bio szilvásuk, melyből a bio szatmári szilvalekvárt főzik. A csoport a kft. tarpai telephelyét látogatta meg, ahol a pálinkafőzés, a lekvárkészítés és a raktározás történik.

04_Tarpa_Manufaktura_04.jpg 

 A pálinkafőzde legfontosabb helyisége (Fotó: Ziegler Gábor)

Mind a pálinkák, mind a lekvárok esetében vannak bio és konvencionális termékeik is. Főként szupermarketek a felvásárlóik, sok esetben exportra is termelnek, ugyanakkor vállalnak pálinkafőzést bérgyártásban is (1 mázsa szilvából kb. 5-11 liter 50 fokos pálinkát tudnak előállítani).

04_Tarpa_Manufaktura_02.jpg

A 18 ezer literes erjesztő tartályok (Fotó: Ziegler Gábor)

A tanulmányút résztvevői megtekintették a pálinkafőzés helyiségeit (a három, egyenként 18 ezer literes erjesztő tartályt, melyekbe 150-160 mázsa gyümölcsöt tudnak egyszerre erjeszteni szabályozott körülmények között, a lepárló berendezéseket, a kazánházat stb.), majd a lekvárkészítés és –tárolás helyiségeit (főző-keverőgépek, töltőberendezés, hőkezelésre szolgáló kád, hűtőház, címkézés stb.). A cégnél jelenleg bio pálinkát nem gyártanak, mert nem volt rá kereslet. (Korábban bio pálinkakínálatuk a következő volt: szatmári szilva, szabolcsi alma, gönci kajszibarack, úfehértói fürtös meggy és tarpai birsalma.)

 

A lekvárjaik között megtalálható a bio szatmári szilvalekvár mellett a bio barack-, bio meggy- és bio birsalma lekvár is. Egy 250 grammos üveg bio lekvár felvásárlási ára kb. 700 Ft, míg a konvencionálisé 500 Ft.

04_Tarpa_Manufaktura_09.jpg

A lekvárkészítő üzem (részlet). Előtérben a kád, amelyben 85 fokos vízzel előbb dunsztolják, majd lehűtik –a hátul, látható palackozó gépsorról lekerülő– lekvárokat. (Fotó: Ziegler Gábor)

04_Tarpa_Manufaktura_10.jpg

A csoport a hűtőházat is megtekinthette (Fotó: Ziegler Gábor)

04_Tarpa_Manufaktura_12.jpg

A lekvárokat túlnyomórészt 250 grammos üvegekbe töltik (Fotó: Ziegler Gábor)

04_Tarpa_Manufaktura_14.jpg

A kazánházban egy korábbi gőzmozdony kazánja szolgáltatja a hőt (Fotó: Ziegler Gábor)

 

 

Jámbrik Tibor bioméhészete

A tarpai származású és ma is ott élő bioméhésznek 150 méhcsaládja van és 27 éve foglalkozik bioméhészettel. A csoport azt a telephelyet tekintette meg, ahol a 120 családos törzsállománya most megtalálható (Jámbrik úr vándorol is a méhészetével).

05_Jambrik_Tibor_01.jpg

05_Jambrik_Tibor_03.jpg

Jámbrik Tibor személyesen fogadta a csoportot telephelyén (Fotó: Ziegler Gábor)

A 2015-ben érvényes előírások szerint ahhoz, hogy valaki bejegyzett méhész lehessen, minimum 95 méhcsaláddal és 3 ha gyümölcsös területtel kell rendelkeznie. Ezek nem kevés munkát jelentenek, úgyhogy továbbra is áll a megállapítás, hogy a méhészet nem egy könnyű szakma, a bioméhészet pedig különösen nagy kihívásokkal teli. Pl. nyugatra csak a fajtatiszta mézet lehet bio mézként eladni, a vegyeset nem.

05_Jambrik_Tibor_04.jpg

A képen látható nagyméretű madárimitáció arra szolgál, hogy télvíz idején, a nagy fagyok alatt, a valódi nagymadarak ne okozzanak kárt az állományban (Fotó: Ziegler Gábor)

 

Egy méhcsalád kb. 0-40 kg mézet tud megtermelni egy szezonban. A konvencionális méz ára 1100-1500 Ft/kg fajtától függően, a bio méz ára 1800-2000 Ft/kg körül mozog jelenleg.

05_Jambrik_Tibor_07.jpg

Jámbrik Tibor telephelye ősszel is gyönyörű (Fotó: Ziegler Gábor)

A csoport tagjai a látogatás végén megköszönték Jámbrik Tibornak a tájékoztatást, kis ajándékot adtak át köszönetük jeléül, majd további sok sikert kívántak neki és munkatársainak.

 

A bioméhészet megtekintése után, Jámbrik Tamás vezetésével a résztvevők megtekintették azt a közeli árvízvédelmi tározót, melyet a napokban adtak át.

05_Jambrik_Tibor_08.jpg

Az újonnan átadott árvízvédelmi tározó képe az őszi naplementében (Fotó: Ziegler Gábor)

 

 

Dr. Kövér László adományának átadása

Az esti vacsora során Solti Gábor tájékoztatást adott az ökogazdálkodás helyzetéről, az ellenőrzés és tanúsítás kérdéseiről, majd a résztvevőknek a Biogazda füzetek 7., 8. és 9. kötetéből egy-egy példányt ajándékozott. A kárpátaljai résztvevők között volt Verbőc újonnan megválasztott fiatal polgármestere, Zelik János, aki családjával maga is gazdálkodik. Dr. Solti Gábor részére az előbbieken felül egy Piliscsabáról szóló fotóalbumot is átadott.

06_vacsora_01.jpg

06_vacsora_03.jpg

A vacsora előtt dr. Solti Gábor előadást tartott az ökogazdálkodásról a résztvevőknek és ismeretterjesztő kiadványokkal ajándékozta meg a kárpátaljai magyar gazdákat (Fotó: Ziegler Gábor)

 

Ezt követte az út talán egyik legszebb, legfelemelőbb pillanata.

Dr. Solti Gábor, mint a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége (KÖSZ) elnöke, átadta a Dr. Kövér Lászlónak, az Országgyűlés Elnökének 500 000.- Ft, azaz ötszázezer forint összegű adományát Molnár Zsolt tiszteletes úrnak, a Verbőci Református Egyházközség vezetőjének. Az adomány átadásának tényét az ajándékozó levél ünnepélyes aláírásával szentesítették, az ajándékozó levelet Zelik János (Verbőc polgármestere, a Verbőci Református Egyházközség tagja), Stul Ferenc (a Verbőci Református Egyházközség gondnoka) és Ziegler Gábor (a Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért irodavezetője, a KÖSZ segítője) ellenjegyezték.

06_vacsora_04.jpg

06_vacsora_05.jpg

Dr. Solti Gábor, a KÖSZ elnöke átadja dr. Kövér László adományát Molnár Zsoltnak, a Verbőci Református Egyházközség tiszteletesének (Fotó: Ziegler Gábor)

 


Az adomány átadásának előzményei

Az ukrajnai polgárháborús események miatt a kárpátaljai magyar közösség az elmúlt időszakban különösen nehéz helyzetbe került. A Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége (KÖSZ) a Kárpátaljai Biokultúra Egyesületen, mint a KÖSZ alapító tagján – amely szervezet vezetője Molnár Zsolt verbőci református tiszteletes úr – keresztül megismerve az ottani magyar lakosok, közösségek nehéz helyzetét, úgy döntött, hogy Molnár Zsolt úrhoz fordul azzal a kérdéssel, hogy miben segíthetnének a kárpát-medencei biogazdálkodók a kárpátaljaiaknak. A válasz meglepő volt: a verbőci református gyülekezet nem anyagi javakat vagy pénzt kért, hanem a magyar nemzeti zászlót a templomukba, ahol minden bizonnyal 1944 óta nem volt magyar zászló.

A Szövetség úgy döntött, hogy örömmel tesz eleget a tiszteletes úr kérésének, zászlót adományoz Verbőc község lakóinak. Ezen túlmenően, hogy az ajándék még értékesebb legyen, a Szövetség azzal a kéréssel fordult dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés Elnökéhez, hogy – ha módjában áll – támogassa egy olyan zászló adományozásával a verbőcieket, mely korábban a Parlament falán lobogott. Dr. Kövér László Házelnök Úr örömmel tett eleget a Szövetség kérésének, és egy nagy méretű, díszdobozba tett korábbi parlamenti zászlót küldött a verbőcieknek, egy adományozó levél kíséretében.

A fenti két zászló ünnepélyes átadására 2015. augusztus 20-án, a legnagyobb nemzeti ünnepünkön, az esti ünnepélyes istentisztelet keretében került sor. (Bővebb beszámoló a zászlóátadásról itt olvasható!)

Dr. Kövér László a zászló adományozásán felül azt is jelezte a Szövetségen keresztül Molnár Zsolt tiszteletes úr irányába, hogy anyagi támogatással, adománnyal szeretne hozzájárulni Verbőc község református temploma orgonájának javításához. A jelen ajándékozási levél ezen adomány átadását igazolja.


 

 

György Sándor bio almása (Tarpa)

A György és Társai Mezőgazdasági Szövetkezet összesen 120 hektáron gazdálkodik (a gyümölcstermesztés mellett egyéb növénytermesztéssel is foglalkoznak, erdőterületeik is vannak, György Sándor egyéni vállalkozóként pedig hentesüzletet is üzemeltet).

07_Gyorgy_Sandor_01.jpg

György Sándor és fia (Fotó: Ziegler Gábor)

Összesen több, mint 40 ha almásuk van, a csoport által meglátogatott bio almás 25 hektáros területű és 2003-ban telepítették. A bio alma ültetvényen rezisztens almafajtákat telepítettek, kettős hasznosításra (étkezésre, ipari feldolgozásra).

Hangulatképek a látogatásról (Fotók: Ziegler Gábor):

07_Gyorgy_Sandor_04.jpg

07_Gyorgy_Sandor_05.jpg

07_Gyorgy_Sandor_06.jpg

07_Gyorgy_Sandor_08.jpg

07_Gyorgy_Sandor_10.jpg

 

Tavaly mintegy 1 250 tonna alma termett, a szüret augusztustól novemberig tartott, úgy, hogy minden nap, folyamatosan dolgoztak. Jó a gépesítettségük, de a gépsort általában csak akkor használják, ha ipari felhasználásra kerül az alma.

Az ellenőrzött ökogazdálkodással alig néhány évvel ezelőtt kezdtek el foglalkozni, jelenleg még átállás alatt vannak, de jövőre már teljesen átálltnak számítanak. Felvásárlási árak: az átállási alma ára ma Magyarországon nettó 26 Ft, Németországban 42 Ft, míg a bio alma mai ára kb. 70 Ft.

Az almaültetvény megtekintése után a csoport meglátogatta a cég telephelyét is, ahol a gépeket tekintették meg a résztvevők (Fotók: Ziegler Gábor):

07_Gyorgy_Sandor_15.jpg

07_Gyorgy_Sandor_19.jpg

07_Gyorgy_Sandor_21.jpg

A csoport tagjai a látogatás végén megköszönték György Sándornak és fiának az idegenvezetést, kis ajándékot adtak át köszönetük jeléül, majd további sok sikert kívántak neki és munkatársainak.

 

 

A tanulmányút lezárása, összegzése

A tanulmányút egy közös ebéddel ért véget, mely során dr. Solti Gábor és Ziegler Gábor (a KÖSZ részéről a kárpátaljai vendégeket fogadó „küldöttség”) és a kárpátaljai magyar gazdák elmondták, hogy hogyan értékelik a látottakat és mi az, amit a sok kapott gyakorlati információból, módszerből mielőbb hasznosítani, alkalmazni szeretnének. A résztvevők egyöntetű visszajelzése az volt, hogy a szakmai program tartalmas és jól megszervezett volt, és ennek során kiváló szakembereket ismerhettek meg.

 

 

A tanulmányút Kárpátaljáról érkezett résztvevői: a kárpátaljai magyar gazdák

08_Szallas_Csoportkep_08.jpg

Ács Bálint (Beregújfalu) – összesen mintegy 24,5 hektáron gazdálkodik

Ács Sándor (Beregújfalu) – több mint 4 ha

Balog József (Feketepatak) – több mint 2,5 ha

Csüri Csaba (Feketepatak) – kb. 5,2 ha

Csüri István (Feketepatak) – kb. 5,2 ha

Horváth Attila (Verbőc) – kb. 7,4 ha

Komáromi Norbert (Verbőc) – több mint 25 ha

Máté Kálmán, Máté Ádám (Beregújfalu) – 50 ha

Máté Tibor (Beregújfalu) – 16 ha

Molnár Zsolt (Verbőc) – 80 ha

Orosz Zsolt (Verbőc) – 28,5 ha

Stul Ferenc (Verbőc) – kb 5,6 ha

Stul Rudolf (Verbőc) – 30 ha

Stul Sándor (Verbőc) – 10 ha

Zelik János (Feketepatak) – több mint 4 ha

A 16 gazda összesen mintegy 300 hektáron gazdálkodik.

 

 

Köszönetnyilvánítás

A Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége és a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület köszönetét fejezi ki a szakmai tanulmányút megvalósítását támogató Földművelésügyi Minisztériumnak (http://www.kormany.hu/hu/foldmuvelesugyi-miniszterium).

Köszönetünket fejezzük ki Szécsi Szabolcsnak, Tarpa polgármesterének, és Esze Tibornak, Tarpa alpolgármesterének, a szervezésben nyújtott önzetlen segítségéért.

Köszönetet mondunk továbbá a vendéglátóinknak, a meglátogatott biogazdaságok tulajdonosainak és munkatársainak, továbbá a szálláshelyünket biztosító tarpai Malom Panzió (http://kavezo.net/malompanzio/) tulajdonosának, Ficze Eleknének, és a tarpai Tóhát Vendégház (http://www.tohatvendeghaz.hu/) tulajdonosának, Madai Gézának.

 

Piliscsaba, 2015. november 11.

Dr. Solti Gábor – Ziegler Gábor