2017. szeptember 20. szerda

Az összeférhetetlenség szabályozása a biogazdálkodásban

2013. január 29. kedd

A Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége átérezve az ökogazdálkodás jövője feletti felelősségét, a Vidékfejlesztési Minisztériummal kötött Stratégiai Partnerségi Megállapodása alapján, partnereivel egyetértésben véleményezte a Minisztérium illetékes szakterülete által a társadalmi egyeztetés alapján átdolgozott miniszteri rendelettervezetet „a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai gazdálkodási követelmények szerinti tanúsításáról, előállításáról, forgalmazásáról, jelöléséről és ellenőrzésének eljárásrendjéről”. A Szövetség állásfoglalásának központjában az összeférhetetlenség, az egységes szerlista, valamint a transzparencia megteremtésének követelményei állnak.

A      Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége a Vidékfejlesztési      Minisztériummal kötött stratégiai partnerségi megállapodása alapján,      figyelemmel a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről      szóló 2010. évi CXXXI. évi törvény rendelkezéseire véleményezte „a mezőgazdasági termékek és      élelmiszerek ökológiai gazdálkodási követelmények szerinti tanúsításáról,      előállításáról, forgalmazásáról, jelöléséről és ellenőrzésének      eljárásrendjéről” szóló előterjesztést, majd részt vett a tervezetről      szóló 2013. január 17-i minisztériumi egyeztetésen. A Vidékfejlesztési      Minisztérium illetékes szakterülete az egyeztetésbe bevont szervezetek      írásos anyagait összesítve átdolgozta a tervezetet, amely a szóbeli      megbeszélés alapját képezte.

 Az átdolgozott tervezetben a jogalkotó az összeférhetetlenség szabályait a 6. alcímben a következőképpen szabályozta:

 

„6. A tanúsítás és az ökológiai tevékenység együttes végzésének szabályai

9. §

 (1) A tanúsító szervezet nem tanúsíthat önmaga, tulajdonosa, vezető tisztségviselője, alkalmazottja, továbbá azok Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozója (a továbbiakban: közeli hozzátartozó) által végzett ökológiai termelést, feldolgozást, forgalomba hozatalt.

(2) A tanúsító szervezet, annak vezető tisztségviselője, alkalmazottja nem végezhet ökológiai termeléssel kapcsolatos tanácsadást, továbbá nem tölthet be tisztséget gazdasági, szakmai kamarában, egyéb érdekképviseleti szervezetben, vagy bármilyen mezőgazdasági termék, élelmiszer, takarmány, vetőmag előállításával, feldolgozásával vagy kereskedelmével kapcsolatos szervezetben.

(3) A NÉBIH az (1) és (2) bekezdésben foglalt tilalom megszegése esetén annak tudomására jutását követően legfeljebb harminc napos határidő tűzésével haladéktalanul felszólítja a tanúsító szervezetet a tilalmazott tevékenység megszüntetésére.

(4) Amennyiben a tanúsító szervezet, annak tulajdonosa, vezető tisztségviselője, alkalmazottja, továbbá azok közeli hozzátartozója a tilalmazott tevékenységet határidőre nem szünteti meg, a NÉBIH felfüggeszti a tanúsító szervezet tanúsító tevékenységét.

(5) Amennyiben a tanúsító szervezet, annak tulajdonosa, vezető tisztségviselője, alkalmazottja, továbbá azok közeli hozzátartozója a (4) bekezdésben foglalt felfüggesztést követően tovább folytatja a tilalmazott tevékenységet, a NÉBIH visszavonja a tanúsító szervezetként való elismerést.

(6) A tanúsító szervezet a laborvizsgálatokhoz szükséges tevékenységeken túl további – a tanúsítási tevékenységgel összefüggő – feladatot alvállalkozónak nem adhat át.”

 

  1. A szóbeli egyeztetésen a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. képviselőjének felszólalása következtében a Minisztérium illetékesei nyitva hagyták az összeférhetetlenség szabályozásának kérdéskörét, és további vizsgálat céljából a jogi terület részére továbbították azt. A Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége az alábbi szakmai érvekkel kívánja alátámasztani a fenti szabályozás szükségességét:

 

i.            Általánosságban megjegyezzük, hogy – különös figyelemmel a kárpát-medencei és nyugat-európai országok körében elterjedt gyakorlatra és szabályozási struktúrára – kívánatosnak tartjuk az ökológiai ágazat összeférhetetlenségi szabályainak jogszabályban történő megjelenítését, annak érdekében, hogy az elmúlt tíz évben nagyrészt stagnáló vagy csökkenő ökológiai ágazat – igazodva a világpiaci tendenciákhoz – Magyarországon is fejlődésnek indulhasson. Véleményünk szerint ezek a szabályok nagy mértékben hozzájárulhatnának a hazai piac és ez által Magyarország versenyképességének növeléséhez az ágazatban.

 

ii.            A tanúsító szervezetek Magyarországon tevékenységüket üzleti-vállalkozási tevékenységként végzik. Egyes esetekben az ország és a vállalkozás érdekei eltérhetnek egymástól. Mint az ökológiai ágazatban szerepet vállaló érdekképviselet alapvető fontosságúnak tartjuk az ágazat további fejlődése szempontjából az állami-civil-üzleti szféra elhatárolásával az összeférhetetlenségi szabályok adekvát rögzítését. Az állami-civil-üzleti szférák közötti (személyi-szervezeti) átfedés akár piaci erőfölény kialakulásához is vezethet, amely ugyancsak a verseny és ezáltal az egész ágazat fejlődésének akadályát képezi.

 

iii.            Álláspontunk szerint megengedhetetlen, hogy a tanúsító szervezetek vezető tisztségviselői, tulajdonosai között esetlegesen előforduló gazdák – pozíciójukból kifolyólag, gyakorlatilag – saját magukat ellenőrizzék. Ez a fajta, a jelenlegi tanúsítási rezsimben nyitva álló lehetőség tulajdonképpen az ellenőrzés mint olyan lényegével áll ellentétben.

 

iv.            Maga a jogalkotó is hivatkozik a fenti rendelkezések szükségességére a tervezet 1.2 Az előterjesztés szükségességének okai című részében.

 

v.            Az összeférhetetlenségi szabályok kodifikációja nélkülözhetetlen a jogbiztonság és transzparencia követelményeinek való megfeleléshez. A fenti rendelkezések összhangban állnak a Kormánynak a Nemzeti Együttműködés Programjában hangsúlyozott, korrupció és nepotizmus visszaszorítására, megelőzésére irányuló szándékával.

 

vi.            Az ökológiai ellenőrzésben, tanúsításban és általában véve az ágazatban esetlegesen fellelhető hibák, hiányosságok, esetleges problémák (pl.: biotermékek hamisítása, dioxinszennyezettség stb.) feltárása jóval hatékonyabb működést biztosítana, ha egymástól független szereplők kontrollálnák az ágazatot.

 

vii.            Jelenleg Magyarországon nem létezik – kötelező adatszolgáltatáson nyugvó – ökológiai ágazatról szóló statisztikákat tartalmazó központi adatbázis. Ennek következtében fennáll a veszélye, hogy – összehasonlítás hiányában – a bioágazatban a tanúsító szervezetekben, a civil érdekképviseletekben, valamint a kamarákban lévő személyi átfedések következtében torz statisztikák, információk terjednek el, amely visszaveti az ágazat fejlődését.

 

viii.            Üdvözöljük a jogalkotó szabályozási szándékát az összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezések szankcionálása területén is. A lex imperfecta-típusú, szankció nélküli szabályok – megfelelő elrettentő erő és következmények hiányában – nem jelentenének megoldást a fent leírt problémákra.

 

 

  1. Magyarországon      jelenleg nincsen egységes módszertan alapján kialakított, országosan      elfogadott ökoszerlista, melyet minden érintett szervezet egységesen      alkalmazna. A létező különböző ökoszerlisták szempontrendszere és tartalma      jelentősen eltér egymástól. Ez nehézséget okoz az ágazaton belül az      eligazodásban, elsősorban az ökológiai gazdálkodóknak, de az őket segítő      szaktanácsadóknak is, és növeli a tévedések, a véletlen szabályszegések      arányát. A vonatkozó az információkhoz való nehézkes hozzájutás és a      tévedés anyagi vonzattal járó kockázata eltántoríthatja az új termelőket a      hazai ökogazdálkodásba való bekapcsolódástól. Álláspontunk szerint      súlyosan sérti a jogbiztonságot és veszélyezteti Magyarország megítélését      az ágazaton belül, hogy a szerlistát nem a kormányzati akarat, hanem      alapvetően profitorientált vállalkozások határozzák meg, ráadásul      egymástól függetlenül. Javasoljuk ennek az ágazati jelentőségű problémának      a rendelettervezeten belül történő megoldását.

 

 

  1. Fel      kívánjuk hívni a jogalkotó figyelmét arra, hogy a rendelettervezet 13. §      (2) bekezdésében hivatkozott rendelkezéseknek a magyar tanúsító      szervezetek – a magyar fogyasztóvédelmi szabályok és a fogyasztói érdekek      teljeskörű érvényesülését, illetőleg az ökotermékekbe vetett bizalom      megerősödését akadályozó módon – csak a legminimálisabb mértékben tesznek      eleget. A keresőmotorok, a kialakított keresőfelület, valamint a több      elemet igénylő keresési feltételek nem alkalmasak az ellenőrzött személyek      és termékeik egyértelmű fogyasztói beazonosítására. Javasoljuk ennek az      ágazati jelentőségű problémának a megvizsgálását és a rendelettervezeten      belül történő kezelését.