2017. november 20. hétfõ

Magyarország ökogazdálkodásának kilátásai - Egy hozzászólás helyett

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) 2014. szeptember 23.-án Vidékfejlesztési Szakmai Napot tartott a NAK Országos Központjában. A magas szintű szakmai tanácskozáson a Földművelésügyi Minisztérium, a Miniszterelnökség államtitkárai, helyettes államtitkárai, illetve a NAK osztályvezetői ismertették a vidékfejlesztés, környezetvédelem, az agrárgazdaság, az erdő- és vadgazdálkodás és az ökogazdálkodás aktuális kérdéseiről, jogi szabályozásáról és pályázati lehetőségeiről a jelenlegi, hivatalos álláspontot. Az alábbiakban dr. Solti Gábornak, a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége (KÖSZ) elnökének gondolatait közöljük a tanácskozáson elhangzottakról.


A tanácskozást köszöntötte Győrffy Balázs, a NAK elnöke. A megnyitót ifj. Hubai Imre, a NAK alelnöke tartotta és ő volt a levezető elnök is.

A tanácskozáson a biokultúra és az ökogazdálkodás területéről részt vett dr. Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) igazgatója, Czeller Gábor, a Magyar Biokultúra Szövetség elnöke, dr. Roszík Péter, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. igazgatója és dr. Solti Gábor, a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének (KÖSZ) elnöke. Mindnyájan nagy érdeklődéssel várták a Vidékfejlesztési Program (2014-2020) forráselosztásáról, a pályázatok kiírásának és elindulásának várható üteméről szóló előadást, melyet Kis Miklós Zsolt, a Miniszterelnökség agrár- és vidékfejlesztésért felelős államtitkára helyett végül helyettese, Mezei Dávid helyettes államtitkár tartott meg.

Az ökogazdák számára fontos, sőt, kritikus kérdés, hogy miképp alakul a 2014-2020-as Közös Agrárpolitika támogatási rendszere hazánkban, lesz-e kimaradás az idén augusztus 31-el befejeződött AKG programok és az új intézkedések bevezetése között.

A helyettes államtitkár elmondta, hogy az ökológiai gazdálkodás támogatása 2016. januárban indul, 5 évre fog szólni és a rendelkezésre álló keretösszeg 63,2 milliárd Ft lesz. Addig nem lesz támogatás – tehát az ökogazdálkodóknak ki kell várniuk a támogatás újraindulásáig még hátralévő több mint egy esztendőt!

Mezei Dávid annak a reményének adott hangot, hogy a fentiek ellenére, az elkötelezett ökogazdálkodók nem lépnek vissza ettől a gazdálkodási formától. Aki feladja, annál megkérdőjelezhető az elkötelezettség.

 


A tanácskozás elhangzott fontosabb hozzászólásokat és az azokra adott válaszokat az ÖMKi honlapján megjelent hír alapján mellékelem.

„Az ÖMKi ügyvezetője, Drexler Dóra kérdésére Mezei Dávid kifejtette: az ökológiai gazdálkodás jogcím az új ciklusban önálló intézkedésként, de az AKG programmal együtt, azaz 2016. január 1-én indul. A 2014. szeptember 1. – 2016. január 1. közötti időszakra nem lesz átmeneti rendelkezés, támogatás.

A Magyar Biokultúra Szövetség elnöke, Czeller Gábor további kérdésére kiderült, hogy a Kormány 1487/2014. (VIII. 28.) határozata ugyan kimondja, hogy az 1200 ha fölötti gazdaságok fennmaradó területalapú támogatásaiból az ökológiai gazdálkodás intézkedés vonatkozásában a 2015. és 2016. évekre évenként 7 milliárd forint kerüljön allokálásra. Egy újabb kormányhatározat (1511/2014. IX. 16.) azonban arról szól, hogy a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó új agrár-környezetgazdálkodási és ökológiai gazdálkodási támogatási intézkedéseket a 2015. évre vonatkozó átmeneti intézkedések bevezetése nélkül kell kidolgozni, a 2016. január 1-jével történő elindítást szem előtt tartva.

Mezei Dávid kifejtette, a 2 x 7 milliárd forintnyi ökogazdálkodásra átcsoportosított területalapú támogatást az öko jogcím alatt futó kifizetések determinációjára, azaz a 2015-re áthúzódó kifizetésekre fogják fordítani. Azt azonban nem fejtette ki, hogy pontosan milyen költségekről van szó, és miért van szükség a kifizetési pillérek közötti átcsoportosításra a 2007-2014-es ökogazdálkodás AKG program fedezésére.

A felszólalók sorát Roszík Péter, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetője folytatta, felhívva a figyelmet arra, hogy az ökológiai gazdálkodás esetében elegendő egyetlen műtrágyás vagy vegyszeres kezelés ahhoz, hogy megszűnjön a terület bio minősítése, és szükség legyen az új átállásra (szántóföldön ez két év). De ha még nem is kerül sor tiltott szer használatára, önmagában az ellenőrzésből való kilépés is azt eredményezi, hogy a gazdaság később újból kell kezdje az átállást. A támogatások kimaradása, az ökotermelők egy részének kilépése az ellenőrzésből éppen ezért jelentős piacvesztést okozhat, tekintettel arra, hogy átállási területről nem értékesíthető biotermék. Eddig mintegy 20 cég jelezte, hogy felbontja a szerződését az ellenőrző szervezettel.

Ugyanakkor a 2016-tól várható új, magasabb átállási támogatások és a minősítési rendszerekhez való csatlakozást támogató jogcímek éppen azt a célt kellene szolgálják, hogy növekedjen a hazai ökoágazat, és várhatóan több régi/új szereplőt vonzanak majd az ellenőrzési rendszerbe. Ezek a kifizetések akkor tudnának igazán hatékonyak lenni, ha nem a támogatás-kiesés okán megcsappant ágazati létszámot állítanák helyre, hanem további szereplőket tudnának megszólítani –  emelte ki Drexler Dóra.

Mezei Dávid helyettes államtitkár válaszában kifejtette, hogy az ökológiai gazdálkodók kitartását kéri. Továbbá hangot adott véleményének, miszerint az ökológiai termelők nem a támogatások okán, hanem meggyőződésből kell végezzék munkájukat, úgy, hogy eredményükkel saját lábukon is megálljanak a piacon. Az ökológiai gazdálkodók által termelt közjavakra és az ezzel járó többlet kockázatokra és költségekre nem tért ki. A közönség soraiból, egy nem ökológiai termelőtől érkező javaslatot, mely szerint a 2016-tól induló különböző jogcímekben az ökogazdálkodás vállalásáért járó plusz pontokkal kellene ellentételezni a most kimaradó támogatást, a helyettes államtitkár megfontolásra érdemesnek nevezett.

Szintén a közönség köréből érkező kérdésre válaszolva elmondta, hogy lesznek jogcímek, melyek már 2015-ben elindulnak, nemzeti forrásból megelőlegezett formában. Ilyenek a Fiatal Gazda program és a Kedvezőtlen Adottságú Területek (KAT) támogatásai. Utóbbi jogcím jelenleg is sok, hátrányos termőterületet művelő ökológiai gazdálkodót érint, és számukra pozitív hír lehet.”

Forrás: Biokutatás.hu – Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet honlapja. – http://biokutatas.hu/586-quo-vadis-oko-tamogatas



Évek óta hangoztatom, hogy a magyar ökogazdálkodás, a magyar biokultúra mozgalom válságban van. Ezt támasztja alá, hogy a 2004 – Magyarország EU-csatlakozása – óta eltelt 10 év alatt az ellenőrzött ökologóiai gazdálkodás területe stagnál. Ha a halastavakat nem vesszük számításba, 2013. év végén 2 260 ha-ral kevesebb volt az ökoterület, mint 2004. év végén.

Az Európai Unió 28 országának együttes ökogazdálkodási területe 2002-2012 között mintegy 4,6 millió hektárral, 85%-kal nőtt. Figyelemreméltó, hogy ezen belül az EU-15-öké 58%-kal, míg a volt szocialista országoké (melyek mára már EU-tagok) ennek több mint ötszörösével, 320%-kal nőtt.

Egyértelmű, hogy a következő években az ökogazdálkodás dinamikus fejlődése Közép-Európában lesz. Magyarország kivételével. Mert ebben a sorban, a 11 volt szocialista, jelenleg már EU-tagállamot vizsgálva, messze lemaradva, az utolsó helyen áll Magyarország (1. táblázat). A támogatás befagyasztásával ez a lemaradás még csak nőni fog. Szó sem lehet valódi versenyképességről.


1. táblázat

Az EU- és az EFTA-országok ökoterületének változása 2002.12.31.-2012.12.31. között

 

 

2002

2012

Változás 2002-2012

 

 

A változás szerinti sorrend

 

országok

ha

ha

ha

%

 

 

országok

%

1.

Görögország

28 944

462 618

433 674

1498,3

 

1.

Horvátország

26 485,8

2.

Belgium

20 241

59 718

39 477

195,0

 

2.

Bulgária

7 727,4

3.

Svédország

187 000

477 685

290 685

155,4

 

3.

Ciprus

2 263,3

4.

Spanyolország

665 055

1 593 197

928 142

139,6

 

4.

Litvánia

1 682,9

5.

Portugália

85 912

200 151

114 239

133,0

 

5.

Görögország

1 498,3

6.

Franciaország

509 000

1 032 941

523 941

102,9

 

6.

Lengyelország

1 137,0

7.

Luxemburg

2 004

3 924

1 920

95,8

 

7.

Lettország

1 055,4

8.

Írország

29 850

54 122

24 272

81,3

 

8.

Románia

557,2

9.

Ausztria

297 000

533 230

236 230

79,5

 

9.

Észtország

371,8

10.

Németország

696 978

1 034 355

337 377

48,4

 

10.

Szlovákia

233,4

11.

Finnország

156 692

197 751

41 059

26,2

 

11.

Belgium

195,0

12.

Hollandia

42 610

48 038

5 428

12,7

 

12.

Svédország

155,4

13.

Dánia

178 360

194 706

16 346

9,2

 

13.

Spanyolország

139,6

14.

Olaszország

1 168 212

1 096 889

-71 323

-6,1

 

14.

Szlovénia

134,0

15.

Nagy-Britannia

724 523

590 099

-134 424

-18,6

 

15.

Portugália

133,0

 

EU-15

4 792 381

7 579 424

2 787 043

58,2

 

16.

Csehország

107,8

16.

Horvátország

120

31 903

31 783

26485,8

 

17.

Franciaország

102,9

17.

Bulgária

500

39 137

38 637

7727,4

 

18.

Luxemburg

95,8

18.

Ciprus

166

3 923

3 757

2263,3

 

19.

Írország

81,3

19.

Litvánia

8 780

156 539

147 759

1682,9

 

20.

Ausztria

79,5

20.

Lengyelország

53 515

661 956

608 441

1137,0

 

21.

Norvégia

69,8

21.

Lettország

16 934

195 658

178 724

1055,4

 

22.

Németország

48,4

22.

Románia

43 850

288 161

244 311

557,2

 

23.

Izland

37,3

23.

Észtország

30 552

144 147

113 595

371,8

 

24.

Málta

30,0

24.

Szlovákia

49 999

166 700

116 701

233,4

 

25.

Finnország

26,2

25.

Szlovénia

15 000

35 101

20 101

134,0

 

26.

Magyarország

26,0

26.

Csehország

235 136

488 658

253 522

107,8

 

27.

Svájc

17,7

27.

Málta

20

26

6

30,0

 

28.

Hollandia

12,7

28.

Magyarország

103 672

130 609

26 937

26,0

 

29.

Liechtenstein

10,4

 

EU-N13

558 244

2 342 518

1 784 274

319,6

 

30.

Dánia

9,2

 

EU-28

5 350 625

9 921 942

4 571 317

85,4

 

31.

Olaszország

-6,1

1.

Norvégia

32 546

55 260

22 714

69,8

 

32.

Nagy-Britannia

-18,6

2.

Izland

6 000

8 240

2 240

37,3

       

3.

Svájc

107 000

125 961

18 961

17,7

       

4.

Liechtenstein

984

1 086

102

10,4

       

 

EFTA

146 530

190 547

44 017

30,0

       

 

EU-28+EFTA

5 497 155

10 112 489

4 615 334

84,0

       

EU-N13: E csoportban a szövegben említett, "másodrangú" országokat, a 2004-ben és utána csatlakozott közép-kelet-európai országokat értjük.

Megjegyzés: Portugália esetében a legfrissebb adat a 2011. évi volt. Bulgária esetében a 2002. évi adat hiánya miatt a 2000. évről szóló adatot, míg Horvátországnál az 1998. évit adtuk meg.

Adatok forrása: 1.: FiBL and IFOAM (2014): The World of Organic Agriculture. Statistics and Emerging Trends 2014.; 2.: Solti Gábor (2004): Magyarország ökogazdálkodása az Európai Unióba történő csatlakozáskor. - Biogazda füzetek (4) - Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért, Piliscsaba

A táblázatot szerkesztette: Dr. Solti Gábor


A „Facts and figures on organic agriculture in the European Union” című, 2013 októberében publikált jelentésben olvasható, hogy amíg az ökogazdálkodásra 2007-2011 között Németország, Ausztria, Olaszország és Spanyolország együttesen mintegy 800 millió EUR támogatást kapott, addig az összes többi EU-ország együttesen kb. 500 millió EUR-t.

A 2014. szeptember 5-én megtartott XII. Sárközy Péter Tudományos Emlékülésen dr. Palík László felvidéki biogazdálkodó elmondta, hogy Szlovákiában visszamenőleg kifizették a 2014. évi támogatást. Kamatostul.  Ez a támogatási politika is hozzájárul ahhoz, hogy Szlovákiában az ökogazdálkodás mértéke 9% az összes mezőgazdaságilag művelt terület arányában. Nálunk ez 2,5%.

Még egy érdekes tény. Amíg a nyugat-európai EU- és EFTA-országok ökoterület-növekedése lelassult, addig ugyanezen országokban a bioélelmiszerek iránti igény gyorsan nő. Ezt saját forrásból kielégíteni nem tudják. A nyugat-európai országok, úgy tűnik, hogy „kiszervezték” a bioélelmiszer termelésük egy részét: szükségleteiket a tőlük keletebbre lévő országokból biztosítják. Ezt támasztja alá az EU- és EFTA-országok egy főre jutó bioélelmiszer fogyasztása, EUR-ban kifejezve (2. táblázat). A Magyarországéhoz hasonló népességű és szinte pontosan ugyanannyi ellenőrzött ökoterülettel bíró Svájcban hazánkhoz képest több mint a hatszázszorosát éri el ez a mutató (1 520, ill. 2,5 EUR/fő). Ezt csak importból tudják biztosítani. További példát jelent Svédország, ahol a legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint, 2011-2012 között, egy év alatt több mint 2 000 hektárral (0,5 százalékkal) csökkent az ellenőrzött ökogazdálkodás területe.  2014. augusztus végén a Kossuth Rádió híradása szerint Svédországban egy év alatt 30%-kal nőtt a bioélelmiszer-fogyasztás, s ezt egy igen intenzív felvilágosító politikának tudják be. Svédországban éves szinten egy főre kb. 100 EUR bioélelmiszer-fogyasztás jut, ami 40-szerese a magyarországi értéknek. Az ökoterület-csökkenés és a fogyasztás-növekedés Svédországban együttesen arra engednek következtetni, hogy csak és kizárólag importból tudták fedezni Svédországban a bioélelmiszerek iránti megnövekedett keresletet ebben az időszakban.

Ezt a megnövekedett bioélelmiszer-igényt csak a volt szocialista országok tudják biztosítani. Magyarország erről a piacról szorul ki.

A Kárpát-medence ökológiai, talajtani, éghajlattani, vízrajzi adottságai alapján mintegy 120 millió embert képes élelmiszerrel ellátni, jó minőségű élelmiszerrel – akár bioélelmiszerrel is. Ezen adottság kihasználására a környező országok képesek is lehetnek. Mi már nem.

2. táblázat

Az egy főre jutó bioélelmiszer fogyasztás az EU- és az EFTA-országokban 2012-ben, EUR-ban kifejezve

Országcsoportok szerint

 

Rangsor szerint

 

EUR/fő

Év

 

 

 

EUR/fő

Év

Nagy-Britannia

1 950,0

2012

 

1.

Nagy-Britannia

1 950,0

2012

Spanyolország

998,0

2012

 

2.

Svájc

1 520,3

2012

Svédország

905,0

2012

 

3.

Spanyolország

998,0

2012

Hollandia

791,4

2012

 

4.

Svédország

905,0

2012

Dánia

158,6

2012

 

5.

Hollandia

791,4

2012

Ausztria

127,0

2011

 

6.

Norvégia

209,3

2012

Németország

86,0

2012

 

7.

Dánia

158,6

2012

Luxemburg

75,0

2012

 

8.

Ausztria

127,0

2011

Franciaország

61,0

2012

 

9.

Lengyelország

120,0

2011

Belgium

37,6

2012

 

10.

Németország

86,0

2012

Finnország

37,4

2012

 

11.

Románia

80,0

2011

Olaszország

31,0

2012

 

12.

Luxemburg

75,0

2012

Írország

22,1

2012

 

13.

Franciaország

61,0

2012

Portugália

21,0

2011

 

14.

Belgium

37,6

2012

Görögország

5,3

2010

 

15.

Finnország

37,4

2012

Lengyelország

120,0

2011

 

16.

Olaszország

31,0

2012

Románia

80,0

2011

 

17.

Írország

22,1

2012

Észtország

14,9

2011

 

18.

Portugália

21,0

2011

Litvánia

6,0

2011

 

19.

Észtország

14,9

2011

Csehország

6,0

2011

 

20.

Litvánia

6,0

2011

Lettország

4,0

2011

 

21.

Csehország

6,0

2011

Szlovákia

4,0

2010

 

22.

Görögország

5,3

2010

Magyarország

2,5

2009

 

23.

Liechtenstein

4,7

2012

Ciprus

1,9

2006

 

24.

Lettország

4,0

2011

Bulgária

0,9

2010

 

25.

Szlovákia

4,0

2010

Horvátország

n. a.

   

26.

Magyarország

2,5

2009

Szlovénia

n. a.

   

27.

Ciprus

1,9

2006

Málta

n. a.

   

28.

Bulgária

0,9

2010

Svájc

1 520,3

2012

 

 

Horvátország

n. a.

 

Norvégia

209,3

2012

 

 

Szlovénia

n. a.

 

Liechtenstein

4,7

2012

 

 

Málta

n. a.

 

Izland

n. a.

   

 

Izland

n. a.

 

Adatok forrása: FiBL and IFOAM (2014): The World of Organic Agriculture. Statistics and Emerging Trends 2014. (2012-es adatok)

A táblázatot szerkesztette: Dr. Solti Gábor


A hazai ökológiai gazdálkodás válságban van. Kormányzati akarattal, döntéssel ez megváltoztatható lenne.

Ahogy dr. Fazekas Sándor miniszter úr is fogalmazott Gödöllőn, 2012. február 2-án, az ÖMKi által szervezett „Az ökológiai gazdálkodás hazai helyzete – Trendek és kitörési pontok” című konferencián:

„(…) A Kárpát-medence természeti erőforrásainak gazdagsága azt indokolná, hogy Magyarország ott legyen Európa élvonalában a kiváló minőségű, magas szinten feldolgozott biotermékeivel. A számok, az eredmények sajnos messze elmaradnak a lehetőségeinktől. (…) Meggyőződésem, hogy csak összefogással és párbeszéddel találunk megnyugtató választ a hazai biogazdálkodás jövőjére; csak úgy, ha összehangoljuk az ágazat szakterületeit, beleértve a tájékoztatást, a szemléletformálást is. Az agrárkormányzat határozott szándéka, hogy kiemeljük a kátyúba ragadt szekeret, és céltámogatásokkal növeljük azoknak a mezőgazdasági területeknek a nagyságát, amelyeken biogazdálkodást folytatnak a termelők, a gazdák. (…) A világban tapasztalható növekvő élelmiszerigény miatt nagy jövő vár a Magyarországon előállított minőségi élelmiszerekre a világpiacokon. Az egészséges, ízletes élelmiszer fogalma elválaszthatatlan az ökológiai gazdálkodástól. Válasszuk ezt az utat, mert egy élhetőbb és gyarapodó Magyarországhoz vezet!”  /Kiemelés tőlem - S. G./

Ezen a konferencián dr. Drexler Dóra egy asztalhoz ültette a magyar biomozgalom és ökogazdálkodás összes érintett szereplőjét – volt remény a pozitív változásra. Sajnos azonban az elmúlt két és fél év alatt a szekér még tovább süllyedt a kátyúba.

A civil szervezetek lehetősége csak annyi, hogy megfogalmazzák javaslataikat. Dönteni a Kormányzatnak, hatóságainak, hivatalainak kell. A felelősség is az övék. Ha kudarcot vallanak, ők felelnek, ha eredményt érnek el, a sikerért őket dicsérik. Az emberek hajlamosak emlékeiket kormányzati ciklusonként szelektálni. Talán mert erre irányítják őket. (Pl. a nyugdíjasok arra emlékeznek, hogy a 13. havi nyugdíjat Bajnai Gordon vette el 2009-ben.) Nézzük meg, hogy 1990 óta kormányzati ciklusonként hogyan változott hazánkban az ökoterület (3. táblázat).

3. táblázat

Magyarország ökogazdálkodásának változása 1990 óta a kormányzati ciklusok alatt

Kormányzati ciklus

Miniszterelnök(ök)

Ökoterület (ha)

Változás

ha

%

1990.01.01. - 1993.12.31.

Antall J., Boros P.

1 500 - 2 540

+1 040

+69

1994.01.01. - 1997.12.31.

Horn Gy.

2 540 - 19 265

+16 725

+658

1998.01.01. - 2001.12.31.

Orbán V.

19 265 - 79 178

+59 913

+311

2002.01.01. - 2005.12.31.

Medgyessy P., Gyurcsány F.

79 178 - 128 576

+49 398

+62

2006.01.01. - 2009.12.31.

Gyurcsány F., Bajnai G.

128 576 - 145 942

+17 366

+13

2010.01.01. - 2013.12.31.

Orbán V.

145 942 - 136 920

-9 022

-6

Megjegyzés:

a) A kormányváltások négy évente, tavasszal történnek. Az ökológiai gazdálkodás adatai az adott év december 31-re (jan-1-re) vonatkoznak. Az összehasonlítást a kormányváltás évének január 1-től a negyedik év utolsó napjáig számoljuk.

b) 2. A 2010-2014 közötti időszakban az ökoterület a halastavakkal együtt értendő.

A táblázatot szerkesztette: Dr. Solti Gábor

 

Egymásnak ellentmondó kormányhatározatok helyett, olyan határozott döntésre van szükség, amely megmenti a hazai ökogazdálkodást.

Ahogy a Kormány megállította a sertés- és szarvasmarha-állomány csökkenését, ahogy kiemelt programmá emeli az öntözést, úgy ilyen szintű döntés kell az ökogazdálkodás területén is. Ehhez azonban nem elegendő, hogy csak egyedül dr. Fazekas Sándor miniszter úr álljon neki a kátyúba ragadt szekér kihúzásához. Ehhez a bio/öko szervezeteken kívül szükség van a minisztériumok minden rendű, rangú munkatársainak közös, egy irányba húzó akaratára és tevőleges részvételére. Ha ez nem történik meg, Magyarországon az ökogazdálkodás, a bioélelmiszer-fogyasztás megmarad kuriózumnak. Ez esetben a „Nemzeti Akcióterv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért (2014-2020)” – melyben 2020-ig 350 ezer ha ökoterület elérést tűztek ki célul – a kormányzati álmodozás egy produktumaként vonul be az agrártörténetbe.

 

Dr. Solti Gábor, 2014. szeptember 26.