2017. szeptember 22. péntek

A szlovéniai magyarok hetilapjában, a Népújságban jelent meg interjú a KÖSZ elnökéveé

2015. július 7. kedd

Az MMGVE szervezésében a múlt héten Solti Gábor, a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének elnöke tartott előadást. A magyar ökogazdálkodás rendszerének egyik úttörőjével az ágazat helyzetéről, kitörési lehetőségeiről beszélgettünk.

solti_3.JPG

- A múlt héten Lendván tartott előadást az ökogazdálkodás helyzetéről. Milyen apropóból látogatott a Muravidékre?

- A muravidéki magyar gazdák és vállalkozók hívtak meg, hogy előadjak a témáról. Ennek aktualitását az is adta, hogy a hónap elején volt délvidéken, pontosabban Magyarkanizsán a Kárpát Medencei Ökogazdálkodók Szövetségének az elnökségi ülése, amelyen egyhangú döntés született arról, hogy a szlovéniai szervezetet, a Kaszás Mihály vezette Önellátó Gazdák Szervezetét köreibe veszi. A szövetség úgy épül fel, hogy van egy általános elnöke, és minden országból egy alelnöke, függetlenül a szervezet tagságától és létszámától. Például Erdélyben hét szervezet tagja a szövetségnek, Szlovéniából jelenleg egy szervezet, ennek ellenére mindegyik régiónak egy-egy alelnöke van, Szlovéniának Kaszás Mihály személyében. A szövetségből még a horvátországiak és az ausztriaiak hiányoznak. Jelenleg 21 szervezet a tagja szövetségünknek, ezen belül vannak olyan szervezetek, amelyek több ezer tagot számlálnak, és olyanok is, amelyek csak néhány tagot.

- Tudomásom szerint Ön még a múlt század '80-as éveinek közepén, szóval még a rendszerváltozás előtt csatlakozott az ökögazdálkodást kezdeményezők körébe. Geológusként hogy sikerült erre a területre „tévednie"?

- Igen, geológus a szakmám. A '80-as években a Magyar Földtani Intézetben dolgoztam geológusként, és a kutatásaim során felfedeztem egy olyan új nyersanyagot, egy ismeretlen algakőzetet, amelyről kiderült, hogy nagyon jól lehet használni a mezőgazdaságban és környezetvédelemben akár talajjavításra, akár növényvédelemre. A felfedezés után az említett intézetben a mezőgazdaságban hasznosítható kőzetek tanulmányozása lett a területem. A biogazdálkodásban köztudottan tilos a szintetikus vegyszerek használata, a természetes ásványok, kőzetek pedig garantáltan mentesek ezektől. Tetszett az a szellemiség, amely a '80-as évek derekán elinduló biomozgalomban megnyilvánult, azóta vagyok tagja különböző hasonló szellemiségű egyesületeknek, szakmámból kifolyólag pedig egyértelmű volt, melyik területen leszek aktív. Először csak egyesületi tag voltam, majd a mozgalom nagy egyénisége, Sárközy Péter professzor halála után létrehoztuk a nevét viselő alapítványt, amelyet a mai napig vezetek.

- Mi az említett alapítvány célkitűzése?

- Már a kezdetektől a Kárpát-medencében tevékenykedő bioszervezetek egyesítése volt a cél, erre pedig 2011-ben lett lehetőség, többek között azért, mert az akkori földművelési tárca, illetve a hatalmon lévő kormány ezt támogatta, sőt a szövetség fővédnöke az országgyűlés elnöke lett. Tizenegy taggal alakultunk, s ahogy már említettem, jelenleg 21 szervezetet számlál tagságunk. A kormányzat stratégiai partnerként fogadott el, ezt megerősítették erre a kormányzati ciklusra is. Megpróbáljuk összefogni az e területen dolgozó, tevékenykedő szervezeteket, valamint összefogni azt az óriási tudást, amely a Kárpát-medencében ezer év alatt kialakult a mezőgazdaság területén.

- Említi az ezeréves hagyományokat. Mennyire illik ebbe az ökogazdálkodás?

- Nagyon is! Ugyanis a biogazdálkodás, vagy nevezhetjük ökogazdálkodásnak is, a hagyományos gazdálkodás. Tévhit, hogy az 1860-as évek után a kémia fejlődése folytán kialakuló műtrágya és növényvédőszer-használaton alapuló gazdálkodás a hagyományos. Ezt inkább intenzív, vegyszeres gazdálkodásnak nevezném. A Kárpát-medence mezőgazdaság szempontjából egyedülálló, földtani, vízrajzi, és éghajlati szempontból is. Ebben egy azonos szemlélet, hagyomány alakult ki, majd Trianonnal ez az egység részben megszakadt, de még mindig él. Ezt a tudást szeretnénk összegyűjteni, rendszerezni és közkinccsé tenni. A kormányzat ezt támogatja, sőt a már elkezdődött uniós költségvetési időszakban a Magyarországra érkező uniós fejlesztési pénzkeret egy részére a határon túli gazdák is pályázhatnak. Nemcsak a határon átnyúló programkeretre gondolok, hanem kifejezetten az anyaországba érkező keretre. Ennek még vannak törvényi korlátai, de reménykedem benne, meg tudják oldani.

- Hogyan értékeli a biogazdálkodás jelenlegi helyzetét a Kárpát-medencében?

- Sajnos Magyarországon az utóbbi években nem tapasztalható nagy fejlődés. A rendszerváltozás után az élen jártunk. A mozgalom 1983-ban indult, 1995-ben az uniótól megkaptuk a státuszt, miszerint közvetlenül szállíthattunk az uniós piacra. Sajnos 2014-től az uniós csatlakozás óta a biogazdálkodás fejlődése megtorpant, stagnál. Jelenleg azon dolgozunk, hogy ezt a stagnáló állapotot újra fejlődésnek indítsuk. Ugyanakkor örömmel látom, hogy a környező országokban dinamikusan fejlődik az ökogazdálkodás. Például Szlovákiában a mezőgazdasági területek 10 százalékán folytatnak már ellenőrzött biogazdálkodást, Szlovéniában 8,4 százalék ez az arány, míg a közismerten élen járó Ausztriában majdnem 20 százalék az arány. Magyarországon még csak  2,5 százalék, tehát van hová fejlődnünk.

- Mi lehet a további fejlődés mozgatórugója?

- Elsősorban az egyre inkább tudatosabb fogyasztó. A fiatalabb generációk tudatában vannak a földbolygó problémáinak, más az életszemléletük, így a táplálkozási szokásaik is. Keresik a bioélelmiszert. Jelenleg az említett országban termelt biotermékek zöme, 80-90 százaléka Nyugat-Európában kerül értékesítésre, ami nem is lenne olyan nagy baj. A baj inkább az, hogy alapanyagokat szállítunk, melyeket nyugaton dolgoznak fel, gyönyörű csomagolásba helyezik, reklámokkal látják el és többek között nálunk is értékesítik. Ezen kellene valahogyan változtatnunk. A cél az, hogy minél több bioélelmiszer maradjon abban a körzetben, ahol megtermelték. Erre már vannak jó példák, például a délvidéken, de Magyarországon is folyamatban vannak programok. Jó terület lehet ebből a szempontból a közétkeztetés, de ehhez meg kellene változtatni a biogazdálkodás szerkezetét, kisebb arányban tömegtermékeket, napraforgót, búzát, egyéb gabonát termeszteni, helyettük inkább a gyümölcs-, zöldségtermesztésre helyezni a hangsúlyt.

- Említette az ellenőrzött termesztést. Csak az ellenőrzött biotermesztés számít annak?

- Természetesen nem, de piaci körülmények között nem lehet másképp garantálni az élelmiszerek minőségét. Helyi szinten ez természetesen más, az emberek tudják, ki hogyan gazdálkodik, és kinél milyen minőségű élelmiszert lehet beszerezni.


Tomka Tibor (Népújság)

 

 Forrás: Népújság, 2015.07.02.