Emlékek a Biokultúra Egyesület elnöki időszakáról

A hazai biomozgalom 30 éves évfordulójáról emlékeztek meg a XXVI. Biokultúra Tudományos Napon, a MOM Kulturális Központban. A Magyar Biokultúra Szövetség által szervezett programon a Biokultúra Egyesület korábbi elnökei, illetve a szövetség elnöke elevenítette fel emlékeit az elnökségi időszakaikról. Solti Gábor a mellékelt előadással elevenítette fel a Biokultúra Egyesület elnökeként eltöltött két évet.

Emlékek a Biokultúra Egyesület elnöki időszakáról

Előadás a XXVI. Biokultúra Tudományos Napon

Dr. Solti Gábor, 2013. nov. 30.

Tisztelt helyettes Államtitkár Asszony, Tisztelt Alelnök Úr!

Tisztelt Elnök Urak, Kedves Megjelentek!

Megköszönöm Czeller Gábor felkérését, hogy számoljak be az elnökségem emlékeiről. Ez alkalmat nyújt a visszatekintésre, a régi, lassan feledésbe merülő emlékek felidézésére.

A biomozgalommal kapcsolatos első emlékem mintegy negyed századra nyúlik vissza. 1988-ban felhívott a Magyar Állami Földtani Intézetben, ahol akkor dolgoztam, dr. Győrffy Sándor, és elmondta, hogy hallott az alginittel kapcsolatos kutatásaimról és hogy ez az anyag milyen jó lenne a biogazdálkodóknak. Akkor még így hívták őket. Kérte, hogy találkozzunk. Ez a találkozó néhány nappal később létre is jött a Baross téren, a nyitott kör alakú aluljáró presszójában. Beszélgetésünk végén felkért, hogy tartsak előadást a biósoknak az alginitről. A felkérést köszönettel elfogadtam és a bioklubban megtartottam az előadást. Ezzel kezdődött a kapcsolatom a biomozgalommal. Megtetszett a közösség és az az elhivatottság, amelyet az akkori tagok képviseltek, közöttük Sárközy Péter, a Parádi-házaspár, Frühwald Ferenc, Seléndy Szabolcs, Szécsényi Sándorné, Győrffy Sándor, Mezei Ottóné, Szalay László, Tóth László, Daróczi Jucika, Duzs Julika és mások.

Innen köszöntöm Parádi Bandi bácsit a névnapja alkalmából és minden Andrást és Andort.

Bekapcsolódtam a mozgalomba. Először a szakmai bizottságba, majd a vezetőség munkájába. 1995-ben a Biokultúra Egyesület alelnökévé választottak. Ezt a tisztet 1999 május 1-ig töltöttem be, amikor az akkori vezetőválság miatt a következő választásig rotációban a három alelnöknek – Frühwald Ferencnek, dr. Roszík Péternek és dr. Solti Gábornak – ábécé sorrendben követve egymást, három egyenlő időben kellett volna ellátni az elnöki teendőket. Ez a megállapodás felborult, mert amikor Roszík Péterre került volna a sor, jelezte, hogy nem tudja vállalni. Így az ő ideje elosztódott Frühwald Ferenc és köztem. Így 1999. május 1-től 2001. április 27-ig töltöttem be az egyesület elnöki tisztét, amikor is egy váratlan vezetőségi döntés megfosztott tőle. A két alelnök Szécsényi Sándorné és Bodnár György voltak. Nehéz, válságos időszak volt ez az egyesület életében, hiszen egymás után, Márai Géza után engem is a mandátumunk lejárata előtt mozdítottak el. Azóta nincs kapcsolatom a Biokultúra Egyesület, illetve jogutódja, a Biokultúra Szövetség vezetőségével.

Mi is történt ebben a két évben?

Az ökológiai gazdálkodás területe 1999 év végén 35 979 ha volt, 2001. dec. 31-én 79 178 ha. A két év alatti növekedés 43 199 ha volt, ami 120%-os növekedésnek felel meg. Megjegyzem, ebben az időszakban 1999-2000-2001-ben az éves területi növekedés üteme 60-49-48% volt.

Az üzemek száma az 1999. évi 475-ről 2001 év végére 1 119-re nőtt. A 644 db-os növekedés 136%-os növekedésnek felel meg.

 Magyarország ökogazdálkodása 1999-2001 között

2002.12.31. – 2012.12.31. (10 év) alatt 79 178 ha-ról 136 616 ha-ra, 57 438 ha-ral nőtt az ellenőrzött ökogazdálkodás területe, ami 72,5%-os növekedésnek felel meg. Az évenkénti növekedés (illetve csökkenés) mértéke -9,1 és +31,0% közötti volt.

A Biokultúra Egyesület vezetése 7 régióban tevékenykedő 49 hazai helyi csoport és 13 külhoni helyi csoport munkáját segítette. Emlékezetesek voltak a helyi csoportvezetők találkozói.

A Biokultúra Egyesület helyi csoportjai és vezetői 2001-ben

 2000-ben másodszor adtuk át a Pro Biokultúra kitüntetést. Bódis Klára, Daróczi Istvánné, Szécsényi Sándorné, Zselenyánszky András mellett dr. Roszík Péternek is átnyújtottam a Biokultúra Egyesület legrangosabb elismerését.

Az örömteli események mellett szomorúak is voltak. 2000. szeptember 4-én elhunyt Sárközy Péter professzor, a Biokultúra Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke. Távozásával lezárult egy időszak a Biokultúra Egyesület életében. A Kertészeti Egyetem, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ mellett a Biokultúra Egyesület is saját halottjának tekintette. A két intézmény felkérésére az óbudai temetőben a búcsúztatását én tartottam.

Előterjesztésem alapján az egyesület vezetősége egyhangú határozatot hozott a Dr. Sárközy Péter Emlékérem alapításáról. Sajnos ezt már csak a Sárközy Péter Alapítvány valósította meg.

A közel másfél évtizeddel ezelőtti eseményeket idézzük fel a Biokultúra mint krónikás lapjai alapján. 1999. év június-júliusi számában, a fókuszban a bioélelmiszerrel foglalkoztunk. A lapot akkor még a Biokultúra Egyesület adta ki. Felelős szerkesztővé újra Seléndy Szabolcsot kértem fel. Sárközy Péter két cikkel is jelen volt: „Bioszövetkezet” és „Az ígéret szép szó…” c. írásokkal. Az utóbbiból idézek:

„Érthető, ha a vegyipar szedi a sápot. Szíve joga. Mi csupán azt szeretnénk elérni, ha hazánk földje egészséges élelmiszer-alapanyagot teremne. Ha maradhatna a táj eredeti arculata, ha nem pusztulna a természeti környezet, ha nem árasztana laboratórium-szagot a sápadozó virágzó rét, ha nem szennyeződnék a víz, nem bűzhödnék a levegő. Igen, ilyesféle célokat tűz ki maga elé az Európai Unió is, ahová olyan tisztelettel igyekszünk bekopogtatni. (Bizony, nem úgy, mint egykor Botond tette Bizánc kapuján!)”

A 4. számban örömmel számoltunk be, hogy június 22-én 8 képviselővel megalakult a Parlamenti Biogazdálkodók Baráti Köre. A lapszámot a bioállattartásnak szenteltük, Péter bácsi a bioerkölcsről elmélkedett.

Az október-novemberi számban örömmel üdvözöltük, hogy már hazánkban is kormányrendelet (140/1999 (IX.3.)) szabályozza az ökogazdálkodást.

Az év utolsó számának címlapján Szécsényi Sándorné a fülöpjakabi csoporttal a soproni ökopiac látható.

2000-ben Seléndy Szabolccsal aláírtuk a Magyar Mezőgazdasági Kiadó Kft. ügyvezető igazgatójával, Hájos Lászlóval, hogy a Biokultúra újságot országos terjesztésben fogjuk megjelentetni. Ezáltal a Biokultúra is bekerült abba a 12 kiadványból álló lapcsaládba, mely ekkor átfogta az agrárgazdaság teljes területét és havonta 200 ezer olvasót szólított meg.

A Biokultúra Egyesület és a Bioterra, a Romániai Biogazdálkodók Egyesülete között megkötött együttműködés alapján 1999-ben a Biokontroll Romániában elsőként megkezdte az ökogazdálkodók ellenőrzését. 1999. november végéig 45 gazdaságban végezték el az ellenőrzést.

A 2000. évi 2. számban Pancza István országgyűlési képviselő számolt be a Parlamenti Biogazdálkodók Baráti Körének tevékenységéről.

A Török utcai biopiac kinőtte a helyet és a Marczibányi téri Művelődési Ház udvarába költözött.

Dér Sándor, dr. Tóth Sándorné, Szépkuthy Katalin, Szemanik Enikő kiléptek a Biokontrollból.

Bár 2000 nyarán a vezetőség még egyhangúan verte vissza az ellenőrző szervezetben külföldi tulajdonszerzést, azonban 2001 tavaszán, amikor a fenti döntés után a vezetőség egyik kooptált tagja javaslatot tett a Biokontroll Hungária Kht. tulajdonosi szerkezetének hazai szintű megváltoztatására. Ez a vezetőséget már jelentősen megosztotta, nem is történt javaslat a kategorikus elutasításra. A tagság körében – gyakran rendkívül heves – ellenállást, tiltakozást váltott ki az ötlet. Felhívták a vezetőség figyelmét, hogy az ellenőrző szervezet az egyesület tulajdona.

A 2001. évi vezércikkben még arról írtam, hogy „Összefogva erősebbek lehetünk”. Leírtam, hogy felvetődött bennem egy, a közép-kelet-európai országok ökoszervezeteinek összefogásával létrehozandó együttműködést. Tíz évnek kellett eltelni, amíg 2011 őszén létrehoztuk a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségét. A Szövetséggel dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter – a hazai ökoszervezetek közül egyedül – stratégiai partnerségi együttműködést kötött.

Utolsó vezércikkemet az alábbi mondatokkal zártam: „Erkölcsi érték, anyagi érték. Ha bármelyik megszűnik, az a másik létét is veszélyezteti. Vigyázzunk mindkettőre! Igen nagy a döntéshozók felelőssége!”

Visszatérve az egyesület élén eltöltött 24 hónapra, örömmel gondolok vissza arra a sok szép emlékre, melyben részem lehetett, azokra az emberi találkozásokra, melyeknek emlékét azóta is őrzöm.

A két év elnökségem alatt éreztem a tagság szeretetét, megbecsülését. Olyan barátságok szövődtek, melyek azóta is tartanak, melyeket a Sárközy Péter Alapítványon és a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségén keresztül őrzünk és ápolunk. Ugyanakkor megtapasztaltam a barátnak hitt ember hitvány árulását is.

1983-ban a Biokultúra Klubbal indult a magyar biokultúra, az ökológiai, organikus gazdálkodás. 2000-ig a magyar „bio”-t egyedül a Biokultúra Egyesület jelentette.

Aztán, ahogy olvasom: „Annak ellenére, hogy néhányan „bio” szervezeteket gründoltak össze, tudnak-e igazolni egyetlen saját kezdeményezést?”

Jelenleg az egykori Biokultúra Egyesület volt vagy jelenlegi tagjai és mások négy bio/öko szövetséget és kb. 50 egyesületet, alapítványt gründoltak össze. Legtöbbjük a saját területükön igyekeznek őrizni, ápolni az eredeti bio szellemiséget. Nem a gründolókon múlott, múlik, hogy Magyarország az EU-ban „lecsúszott a középmezőny alá”. Vagyis a sereghajtók közé kerültünk.

A krónikások felelevenítik, hogy a Biokultúra „30 éves történelmében a harmónia volt a jellemző állapot, egy célt akaró emberek tömege egy irányban húzott. Amikor egy-két alkalommal egy-két évig – legtöbbször alkalmatlan vezetés miatt – a viszály lett az úr, akkor a belső harcok energiákat vontak el a hatékony munkától.”

Hál’ Istennek ma már nem így van. Igaz, már nincsenek tömegek, újra harmónia van azok között, akik immár tizenkét éve egy irányba húznak a hatékony munka érdekében. Az „eredményt” a hazai ökogazdálkodás jelenlegi helyzete támasztja alá.

Az ökológiai gazdálkodás, ahogy dr. Fazekas Sándor miniszter úr jelezte, kátyúba ragadt szekerét csak a Biokultúra Egyesület 2000-ben elfogadott Etikai Kódexe alapján megvalósított összefogás húzhatja ki. Tíz év. Ennyi veszett el. Ahhoz, hogy több év ne vesszen el, hogy a hazai biokultúra mozgalom újra a régi fényében tündököljön, szükség van az ökogazdálkodás civil szervezeteinek összefogására.

Köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy itt lehettem.