Egy bio álom - Elérhető-e Magyarországon a 350 ezer ha ökoterület 2020-ra?

Mindenki – legyen az személy, vagy szervezet – szeret egy célt kitűzni maga elé, amit el kíván érni. A célok, a tervek kitűzése mindenképpen fontos, helyénvaló. Az ilyen célkitűzéseknek azonban mindig a realitásokon kell alapulni. Amikor az 1980-as évek végén elindult Magyarországon az ellenőrzött biogazdálkodás, mi is megfogalmaztuk álmainkat, céljainkat, hogy mit is szeretnénk elérni.

A Biokultúra Egyesületben az 1990-es évek második felében úgy gondoltuk, hogy Magyarországon reális cél lehet a 300 000 ha bioterület elérése. Ezt vette át az akkori agrárkormányzat, amikor a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programban 2006-ra 300 ezer ha-t tűzött ki célul.

A program összeállítói, szerkesztői Ángyán József, Fésűs István, Podmaniczky László, Tar Ferenc, Vajnáné Madarassy Anikó voltak. „A Kormány 2253/1999. (X.7.) határozata a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekről” szóló kormányhatározatot 1999. október 7-én Dr. Orbán Viktor miniszterelnök jegyezte. A programban az ökológiai célprogram célkitűzése 2000-re 55 000, 2001-re 80 000, 2002-re 120 000, 2006-ra 300 000 ha ökoterület elérését tűzte ki.

A program 2006. december 31-ére 41%-ban (122 766 ha) teljesült.

Több mint egy évtizedet kellett várni, amíg 2014 januárjában elkészült és közzétételre került a Nemzeti Akcióterv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért (2014-2020). Ebben 2020-ra 350 000 ha ökoterületet tűztek ki célul. 

A kiindulási állapot 2014.01.01-én 136 920 ha (halastavak nélkül: 131 056 ha) ellenőrzött ökoterület volt.

Elérhető-e 2020-ra a 350 000 ha ökoterület?

A Magyar Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága 2014. december 3-án tárgyalt az ökológiai gazdálkodás magyarországi helyzetéről, az európai uniós és hazai támogatás lehetőségéről. Az ülés jegyzőkönyve a parlament.hu honlapon olvasható Az alábbiakban ebből idézünk.

A jegyzőkönyv szerint a bizottság ülésére hozzászólóként négy személyt (vendéget) hívtak meg: Kis Miklós Zsolt államtitkár urat (Miniszterelnökség), Czeller Gábor elnök urat (Magyar Biokultúra Szövetség), Dr. Roszik Péter alelnök urat (Magyar Biokultúra Szövetség) és Ács Sándornét (Kishantosi Vidékfejlesztési Központ).

A bizottság elnökének, Sallai R. Benedek (LMP) országgyűlési képviselőnek kérdésére, hogy „(…) látják-e azt, hogy a kormányzatnak megvan az intézményrendszere arra, hogy ezek a cselekvési tervben megfogalmazottak alkalmasak arra, hogy az akcióterv céljait kitűzzék?” (értsd: megvalósítsák /S.G./), Czeller Gábor a következőt válaszolta (ez vonatkozik a 350 ezer ha kitűzött célra): „Pár mondattal az első kérdésre, hogy mekkora lenne az az ideális terület. Én 22 éve vagyok biogazdálkodó, támogatás nélkül, és nagyon sokszor hallottam ezt a 300 ezres számot, ezelőtt 11 évvel. A 300 ezer hektár véleményem szerint mindenképpen elvárható, és meg is lehetne csinálni. Az ideális területnövekedést nem biztos, hogy csak a támogatás szemszögéből kell nézni, ez egy eléggé összefüggő és komplex feladat lenne, ami adott esetben tárcaközi feladat is lenne. Gondolok itt az Emberi Erőforrások Minisztériumára, és ha már a közétkeztetést említettük, akkor magára a közétkeztetésre.”

„(…) meg is lehetne csinálni.” Lehetne. Ha. Vagy lehetetett volna. Ha.

A hazai ellenőrzött biogazdálkodás területi adatait 1988-tól számítjuk, amikor még csak 1 000 ha volt. 1994-től elindult egy növekedés, majd 1999-től egy olyan dinamikus fejlődés, mely alapokat adott a 300 000 ha eléréséhez. Ezekben az években a területi növekedés 31-60% közötti volt:

Ha ez a gyors növekedési ütem folytatódott volna, akkor a 300 000 ha-t 2011-re elértük volna (1. ábra).

Ehhez a biomozgalom, az ökogazdálkodás iránt elkötelezett vezetésre, kormányzati szándékra, kiszámítható és hatásos intézkedésre, támogatásra lett volna szükség.

1998. július 28. – 1999. május 1-e között Frühwald Ferenc, a biomozgalom alapítója, majd ezt követően 2001. április 27-ig dr. Solti Gábor volt a Biokultúra Egyesület elnöke. A 2001. április 27-i vezetőségváltást követően mindketten kikerültek a vezetésből. A biomozgalom válságba került (mind a 61 hazai és külhoni csoport többsége megszűnt), az ökogazdálkodás fejlődésének üteme megtört. A növekedés üteme csökkent, 2002-ben már csak 31%-os, majd 2003-ban 12%-os, míg 2004-ben 14%-os volt.

2004-2008 között már csökkent a magyarországi ökoterület. Azóta némiképp növekedett ez az adat (2013-ban 136 920 ha volt), de összességében úgy jellemezhetjük a 2004 óta eltelt időszakot, hogy Magyarországon hazánk EU-csatlakozása óta stagnál az ökoterület. (Ha a 2004-es adatot – 133 009 ha-t – a 2013. év végi adattal vetjük össze és az ellenőrzött halastavakat nem vesszük számításba, akkor 2004-2013 között 2 047 hektárral csökkent a magyarországi ökoterület. Ha a halastavakat is belevesszük a számításba, akkor is csupán 3 911 ha növekedésről beszélhetünk egy évtized alatt.)

Ilyen tíz év után nehéz azt mondanom, hogy „meg is lehetne csinálni”.

Az optimizmus és a bio iránti elkötelezettség azt mondatja, hogy el lehetne érni 2020-ra a 350 000 hektárt, a mezőgazdaságilag művelt terület (2013-ban 5 339 600 ha volt a KSH szerint) 6,5%-át. Összehasonlításul: a legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint (FiBL&IFOAM 2014-es évkönyve) 2012. év végén az ökoterület Ausztriában 19,7%, Szlovákiában 8,79%, Csehországban 11,5%, Szlovéniában 7,6% volt.

A 350 000 ha célkitűzés eléréséhez a legfontosabb, hogy az akcióterv megvalósításában a Kormány és az Országgyűlés egyenrangú partnerként kezelje a civil szervezeteket, ellenőrző szervezeteket; egyiket sem kirekesztve a konzultációból, egyeztetésből.

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) 2012. február 5-én megrendezett „Az ökológiai gazdálkodás helyzete – Trendek és kitörési pontok” témájú konferenciáján megfogalmazott problémák megoldása még várat magára. Pedig az ÖMKi megteremtette a lehetőséget. Élni kellett volna vele.

További kedvezőtlen jel, hogy a kormány 2014. szeptember 1-től 2016. január 1-ig leállította az ökológiai gazdálkodásnak szánt támogatást. (Ugyanakkor kedvező, hogy a következő öt évben – az előző ciklusra vonatkozó 63 millió euró támogatás helyett – 200 millió euró fog jutni az ökológiai gazdálkodásra.)

Elérhetjük 2020-ra a 350 000 hektárt? Az akcióterv megvalósításában egy évet már elvesztettünk. Ha a 2015. év is így telik el, NEM.

Piliscsaba, 2015. január 20.

Dr. Solti Gábor

A fenti írás kiegészítéseként, az alábbiakban közreadjuk a Magyar Biokultúra Egyesület egy korábbi felügyelő-bizottsági tagjának az észrevételeit. Úgy gondoljuk, hogy az alábbi gondolatok az ökogazdálkodás fejlesztéséről szóló konzultáció nagyon jó alapjául, kiindulópontjául szolgálhat.

„Nem tudom, hogy az »ökogazdálkodásnak szánt támogatás« mit jelent.

Mit és kit támogatnak?

= A termelőt? Miért? Ha nem éri meg neki, akkor úgyis csak addig »ökogazdálkodik«, amíg megéri számára.

= A fogyasztót? Az jó lenne, mert akkor a termelők felé lenne elegendő igény, és akkor azok már »ökotermelnének« is; - akár támogatás nélkül is.

Egyébként nem biztos, hogy az ökomozgalom hatásosságát/hatékonyságát a területnövekedés mutatja meg. Érdekes lenne megnézni az ökotermelésen belüli megosztást pl. a szántóföldi és a kertészeti termékek között. Én elsősorban az utóbbit forszíroznám (a lakosság főleg ebből vesz a piacon és fogyaszt) és ehhez nem is kell olyan nagy területnövelés,

Ez pedig az én álmom! Nem pedig az a szemlélet, hogy ha támogatnak akkor »ökotermelek«; ha nem, akkor ...nem.”