Beszámoló a KÖSZ 2016. évi Elnökségi üléséről és a kapcsolódó programokról

A Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének (KÖSZ) elnökségi ülését minden évben más elcsatolt országrészben, ezeket bitorló más-más országban rendezzük. Ebben az évben a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület elnökének, Molnár Zsolt úrnak a meghívására Ukrajnában, Kárpátalján, Verbőcön tartottuk.

A KÖSZ elnökségi ülések gyakorlata, hogy a törvényi és az alapszabályban foglalt előírásoknak megfelelően megtartott elnökségi ülés mellett, a rendező házigazdák szakmai (pl. konferenciával, szakmai tanácskozással, bio gazdaságok, feldolgozó üzemek meglátogatásával) és kulturális programokkal teszik gazdagabbá, hasznosabbá a Kárpát-medence távolabbi területéről érkező ökogazdálkodási szakemberek részére az utazást.

Ez évben Magyarországról (2 fő), Szerbiából (4), Romániából (4), Szlovákiából (3), Moldovából (1) érkeztek az elnökségi ülésre a vendégek. A KÖSZ 2016. évi elnökségi ülését a Földművelésügyi Minisztérium és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.

Megjegyzés: A beszámoló végén tekinthető meg egy nagyobb, részletes képgaléria!  (A képeket Józsa Bella, Bödő Kálmán, Horváth Attila és dr. Palik László készítették. Ezúton is köszönjük nekik a csodálatos fotókat.)

Június 2. csütörtök

A résztvevők délután kettő óra körül érkeztek Verbőcre, a református parókiára, Molnár Zsolt tiszteletes úr házába. A vendégeket a tiszteletes úr és családja fogadta. A résztvevők érkezésével egy időben, ugyanezen a helyszínen folyt a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület által szervezett, „Bio alma perspektívái a 21. században” címmel megtartott gazdatalálkozó, melyen 32 verbőci és környéki gazda vett részt.

A csütörtöki gazdatalálkozó résztvevői

A nyitó előadást Németh Gyula, az Organic Kingdom Kft. ügyvezető-tulajdonosa tartotta, akinek a nevéhez köthető a BeBio márkanév és a bioalmatermesztéssel szerzett magának hírnevet és nemzetközi elismerést. Németh Gyula kölcsei cége volt a KÖSZ által szervezett 2015 őszi tanulmányút során az egyik meglátogatott  gazdaság, ahol a kárpátaljai gazdák megismerkedhettek a biotermeléssel, növényvédelemmel és a feldolgozással. A biogazdálkodónak is köszönhető, hogy a verbőci gazdák részéről egyre nagyobb az érdeklődés, hogy belevágjanak az almatelepítésbe és a biominősítésbe. Ehhez hozzájárul még az is, hogy Németh Gyula a mostani szakmai napon kifejezte: a bio minősítés megléte esetén szívesen felvásárolná a kárpátaljai gazdák bioalmáját. (Kölcse és Verbőc között a távolság csak kb. 30 km. Igaz, közte van a határ, az EU schengeni határa.)

Németh Gyula után a bioalmások növényvédelméről Tarcza Tamás szaktanácsadó tartott előadást, a BIOCONT Magyarország Kft.-től. Előadásában nemcsak a cég által forgalmazott, ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növényvédelmi termékeket, eszközöket, hanem a biológiai növényvédelem egyéb lehetőségeit is röviden, de átfogó módon bemutatta. Valamint beszámolt a szaktanácsadói-növényvédelmi munkája során eddig szerzett tapasztalatairól e témakörben.

Őt követte dr. Solti Gábor, aki az ökológiai talajjavításról tartott előadást. A bioalmások tápanyag-utánpótlásáról dr. Medgyessy István közel három évtized alatt összegyűjtött tapasztalatait ismertette, melyet dr. Medgyessy István erre a célra küldött meg neki. Ebben a magyar biokultúrában közismert debreceni biogazdálkodó leírta, hogy a telepítés előtti tápanyag-előkészítés különösen fontos, és ennek első lépése a telepítés előtti talajvizsgálat. A tápanyagellátást aztán ez alapján lehet megtervezni és elvégezni. Felhívta még a figyelmet a bőséges mennyiségű szervestrágyázás szükségességére, a mész használatára – melyet ő két részletben juttatott ki: az egyik felét mélyszántás előtt 70 cm mélyre, a másikat szántás után a felszínen kiszórva) –, a 4-6 év elteltét követően szükséges cink-utánpótlásra és a magnéziumhiány permetezéssel történő megszüntetésére. Dr. Medgyessy István bioalmásában egyéb kezelésre nem is volt szükség, és ezt a rendszeresen, évente elvégzett levélanalízis is rendre alátámasztotta. A tápanyag-utánpótlásról a következőket írta: „A talaj felszínét borító növényzetet a sorközből soha nem távolítottuk el.  1-2 alkalommali kaszálásnál nem volt többre szükség, már csak azért sem, mert a virágzó gyomok kiváló pollen táplálékot nyújtottak a zengő legyek és egyéb hasznos rovarok imágóinak. Zengő légyből több mint 10 féle, katicabogárból 8 féle volt az ültetvényben, Hasonlóan a lombhullás után a levélzet is ott maradt. Magyarul: a szerves anyag pótlása természetes úton, mint az erdőknél került megoldásra.”

Dr. Solti Gábor az előadása végén a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület könyvtára részére átadta az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) ebben a témában készült három kiadványát, melyet dr. Drexler Dóra, az ÖMKi igazgatója biztosított: 1. Papp O. (szerk.) (2014): Növényvédelem a csonthéjasok ökológiai termesztésében; 2. 1. Papp O. (szerk.) (2015): Növényvédelem az almatermésűek ökológiai termesztésében; 3. Szani Zs., Papp O. (2015): Ellenálló fajták gyümölcstermesztők részére – Almatermésűek. Dr. Solti Gábor ezen kívül átadta a Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért Biogazda füzetek sorozatának 7., 8. és 9. füzeteit, valamint további kiadványokat a komposztálásról és a levegőről az egyesület könyvtára részére. A résztvevő gazdáknak 20 db „dr. T. Veress Éva: Az én biokertem” c. Biogazda füzet (9.) kiadványt ajándékozott.

Ekkor került átadásra a gazdáknak és a KÖSZ alelnököknek, ill. résztvevőknek az Őstermelő főszerkesztője által erre a rendezvényre biztosított 30 db Őstermelő folyóirat, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni a kiadónak és a főszerkesztőnek.

A szakmai kiadványok átadása

A szakmai nap záró előadását az időközben Magyarkanizsáról megérkezett Bödő Kálmán, a KÖSZ délvidéki alelnöke, korábbi ökogazdálkodási szakellenőr tartotta. Előadásában a talajélet megtartásának fontosságát emelte ki, mert e nélkül nem lehet eredményesen, főleg nem hosszú távon gazdálkodni.

Az előadásokat kötetlen beszélgetés követte, melyen a kárpátaljai magyar gazdák kérdéseket tehettek fel az előadóknak. A sok kérdésből azt lehetett tapasztalni, hogy sikerült a kárpátaljai gazdák érdeklődését felkelteni az ökológia módon történő almatermesztés iránt. Az előadó szakemberek a gazdáknak elmondták, hogy a bio termesztés alapja az ellenőrzés, a tanúsítvány, mely nélkül nem lehet valódi biotermékként, magasabb áron eladni a megtermelt termést. Az ökogazdálkodás nem egy egyszerű dolog, de érdemes belekezdeni, mert hosszú távon mindenképpen megéri és nem csak a tervezhetően magasabb profit, hanem a megtermelt egészséges élelmiszerek miatt is. A kárpátaljai gazdák elmondták, hogy nagyon tetszik nekik a témakör, de jelenleg nagyon nehéz az élet Ukrajnában és nehéz, illetve nem nagyon lehet előre tervezni. Szeretnének majd belefogni a biogazdálkodásba, különösen jónak tűnik erre a bioalmás telepítése, de előtte meg kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket, mert most még akkreditált ellenőrzés és tanúsítás sincs Kárpátalján.

A szakmai nap végeztével a KÖSZ elnökségi ülésre érkezett vendégek a helyiekkel együtt részt vettek a református templomban a csütörtök esti, hétközi istentiszteleten.

A helyiek a templomban büszkén mutatták meg a KÖSZ elnökségi tagoknak a tavalyi évben a KÖSZ adományaként kapott zászlót, melyhez időközben elkészítették fából a faragásokkal díszített fali tartóját, így az „angyalos címert” is tartalmazó hatalmas zászló ma már a templom egyik központi díszeleme. A vendégek ezen kívül az istentisztelet során láthatták, hogy a dr. Kövér László, az Országgyűlés Elnöke adományából felújított régi orgona gyönyörűen fel lett újítva és szépen szóló hangjával hozzájárul az istentiszteletek és egyéb templomi események méltóságához. 

Az esti istentiszteletre megérkezett Magyarországról Kiss Antal, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium miniszteri biztosa, a Magyar Fejlesztési Központ igazgatója is, aki az istentisztelet végén – dr. Solti Gábor KÖSZ elnökhöz hasonlóan – köszöntötte a verbőci közösség tagjait, majd egy ajándékkal lepte meg őket: a Werbőczy István-féle Tripartitum („Hármaskönyv”) fakszimile kiadását adta át nekik. Werbőczy István szülőfaluja Verbőc, neve összefonódott a településsel, és így a fő művének tekinthető Hármaskönyv is a helyiek büszkesége kell legyen. A miniszteri biztos elmondta: a Tripartitum a magyar állam legelső írott jogszabálygyűjteménye, a kiadásának jövőre lesz az 500. évfordulója, ezért tartotta fontosnak, hogy Verbőcre is kerüljön belőle egy ilyen díszes példány, mely egyúttal a helyiek nemzettudatát, a magyarságuk büszkén vállalását is elősegítheti és reményét fejezte ki, hogy erőt és kitartást fog nekik adni a mindennapjaikhoz, magyar nyelvük és kultúrájuk megtartásához és a helyben maradáshoz. Hogy a díszes kiadványt méltó helyen – legyen az akár a templomban, akár máshol, egy arra alkalmas helyen – ki tudják állítani, a miniszteri biztos úr egy fából készült üveges dísztartót is a verbőcieknek ajándékozott. Erről elmondta, hogy szeredi Ambrus Kálmán restaurátor keze munkája, aki szintén elkísérte erre az ünnepi alkalomra. 

A tiszteletes úr és az egyházközség jelenlévő tagjai is meghatódtak e gesztustól, mivel egyáltalán nem számítottak rá, meglepetésként hatott számukra és nagyon örültek neki. Az istentisztelet végén személyesen is külön megköszönték a miniszteri biztos úrnak az ajándékot, könnyeikkel küszködve.

Kiss Antal miniszteri biztos úr átadja a Tripartitumot a tiszteletes úrnak

Kiss Antal miniszteri biztos úr, dr. Solti Gábor KÖSZ elnök és a verbőci református presbitérium tagjai

A KÖSZ küldöttsége

Az istentiszteletet követően az elnökségi ülés résztvevői Nagyszőlősre utaztak, ahol az Eliza étteremben közösen megvacsoráztak, majd elfoglalták szobáikat a Hotel Imperialban.  

Június 3. péntek

Ezen a napon tartottuk meg a verbőci református parókia közösségi termében, 10 és 13 óra között a KÖSZ 2016. évi Elnökségi ülését, melyen a nyolc elnökségi tagból hatan vettek részt, és rajtuk kívül még 8 meghívott vendég is. Az ülésről külön jegyzőkönyv és összefoglaló készült, mely a KÖSZ irattárába került elhelyezésre.

Dr. Solti Gábor elnök köszönti a résztvevőket a KÖSZ 2016. évi Elnökségi ülésén

 Az elnökségi ülés eredményes volt és jó hangulatban zajlott

Az elnökségi ülést követően a résztvevők a nagyszőlősi Eliza étteremben fogyasztották el a helyi specialitásokból készített ebédet, mely nagyon ízlett mindenkinek.

Az ebéd után a csoport megtekintette Verbőcön Horváth Attilának, a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület titkárának a gazdaságát, ahol a szántóföldi növénytermesztés és háztáji jellegű állattartás mellett a fő megélhetést a fóliasátrakban történő paradicsom- és uborkatermesztés jelenti. Verbőc és környéke híres az itt megtermelt zöldségfélékről, elsősorban az uborkájáról.

Az elnökségi ülés résztvevői Horváth Attila családi gazdaságában

Horváth Attila már közel két évtizede dolgozik az édesapja családi gazdaságában, melyet egy esztendeje – édesapja sajnálatos elhalálozása miatt – már ő maga vezet, és rengeteg munkával, odaadással és szorgalommal igyekszik biztosítani családja számára a megélhetést. Látogatásunkkor elmondta: egyre nehezebb a megélhetés a gazdálkodásból, már a fóliasátras termeléssel is egyre többen felhagynak, pedig a térségben egészen a közelmúltig, már több mint egy évtizede ez számított a legnagyobb húzóágazatnak a gazdálkodásban. Sajnos a kárpátaljai gazdák körében általánosan és régóta alkalmazott módszer a kemikáliák használata, az erős vegyszerekkel való permetezés és növénykezelés, és a termőföldek tápanyag-utánpótlásába sem fektettek eddig a legtöbben kellő energiát. Ezért az itteni talajok mára több esetben szinte teljesen kimerültek, ami fokozta az uborka és egyéb fóliasátras termények árának visszaeséséből, stagnálásából fakadó egyre nehezebb helyzetet. Sajnos a vegyszerek káros hatásai is jelentkeznek, mert az utóbbi időben sok környékbeli gazda viszonylag fiatalon, akár 40 évesen is elhalálozott – ezt Molnár Zsolt tiszteletes úr is már korábban megemlítette –, és csak erre lehet ennek okát visszavezetni, mert rendes, szorgalmas, józan életű, családos emberekről van szó. (Megjegyzés: Vendéglátónk a háború okozta sebeket még csak meg sem említette, pedig minden bizonnyal azok is igen súlyosak, mélyek.) Ő maga már egy ideje törekszik arra, hogy lehetőleg minél több, illetve kizárólag csak bio módszereket, ökológiai gazdálkodásban engedélyezett szereket, eljárásokat használjon a saját gazdaságában, de nem mindig egyszerű ezt megoldani, mert vannak olyan bio szerek, amik jók lennének, de nagyon drágák. Emellett nincs meg a kellő ismeret és tapasztalat a bio módszerek igazán hatékony és helyes alkalmazásához, ők ezt még csak most szerzik meg.

A kárpátaljai gazdák gépparkja sokszor elavult, régi, de igyekeznek ők maguk karbantartani, megjavítani a gépeket, berendezéseket, ha elromlanának, így is költséget spórolva. Az ő gazdaságában a legutóbbi fejlesztés a fóliasátrak fűtésének kisebb korszerűsítése, pontosabban hatékonyabbá tétele volt. A gazdálkodást megnehezíti, hogy egyre kevesebb a helyben maradó, helyben élő munkaképes korú ember, emiatt előfordul, hogy nincs kitől segítséget kérni, nincs kit megbízni az idénymunkák idején, és így a még helyben lévő, tevékenykedő gazdáknak kétszer annyi munka jut, és ez kizsigereli őket. (Molnár Zsolt tiszteletes úr elmondta, hogy Verbőcön a mintegy 1 000 fő munkaképes korú lakosból 250 utazott el jelenleg külföldön munkát vállalni és így a maga és családja megélhetését biztosítani.) Ettől függetlenül a csoport látogatásakor egy rendezett, szép családi gazdaságot láthattunk. Látogatásunk végén nagy elismerésünket fejeztük ki Horváth Attilának és feleségének, akik ketten végzik példaértékűen a gazdálkodást.

Néhány életkép Horváth Attila családi gazdaságából:

A farmlátogatás után a csoport tagjai a Beregszászi járásban található Kígyósra, a Sass családi pincészethez utaztak, ahol Sass Károly fogadta borkóstolóval a csoportot. A házigazda egy hagyományos borászközségben gazdálkodik, ősei egy évszázaddal ezelőtt már elismert borászok voltak, és borászati munkájának eredményeit, kiváló szaktudását jelzi, hogy a Szent Vencel Borrend lovagja. A borospincéje saját birtokán található, ahol a borász családjával együtt él. Idősebb fia, Zsolt, szintén szőlész és borász, és a Szent Vencel Borrend elismert tagja. A fiatalabbik fiútestvér, Róbert, vállalkozó, elsősorban a bor készítéséhez és tárolásához szükséges eszközöket készít, továbbá hordók és prések javításával is foglalkozik. Sass Károly legidősebb unokája, Krisztián, Magyarországon (jelenleg a gödöllői Szent István Egyetemen) tanulja a borkészítés technológiáját és szeretné folytatni a családi hagyományokat. A család hat hektáros területen termeszti a közel 60 féle csemege- és borszőlőt. A szőlőföldek a falu közelében, a hegy déli részén található Visszatekintő dűlőben terülnek el. A fehér és vörös, száraz és édes borok tradicionális technológia és saját fejlesztésű receptek szerint, tölgyfa hordókban készülnek. A bórkostolás egy kb. 40 férőhelyes teremben történik, közvetlenül a borospince mellett. Itt közel 20 fajta különleges helyi borral és házi készítésű borkorcsolyával várják az ide látogatókat. Sass Károly számos szakmai elismerést kiérdemelt az évek során munkájával, melynek gyümölcsét, a finom borokat volt szerencsénk megízlelni nekünk is ott jártunkkor. A borkóstoló során 16 féle bort és 2 féle pálinkát ismerhettünk meg, köztük több olyat is, melyről a köztünk lévő borszakértők, borászati szakemberek is elismeréssel beszéltek.

Borkóstolás Sass Károly pincészetében

A pincelátogatást követően a csoport tagjai Molnár Zsolt és családjának Beregújfalun és környékén működő családi gazdaságát tekintették meg. A tiszteletes úr hivatása, tiszteletesi feladatainak ellátása mellett, már gyerekkorától kezdve részt vesz a gazdaság irányításában, működtetésében, a munkák dandárját azonban sógora és családja végzik. Az ő családi házukhoz tartozó, igen nagy kertben kezdtük látogatásunkat, ahol a vendéglátóink elmondták, hogy a fő profilt, a fő megélhetést – ahogy a környéken sok más helyen – náluk is az intenzív fóliasátras zöldségtermesztés (elsősorban uborka és paradicsom, de van pl. káposzta is) jelenti, de nekik is vannak szántóföldjeik, sőt, állattartó telepük is. Utóbbiakat is meglátogattuk, miután megköszöntük vendéglátóinknak a meleg vendégszeretetét, a vendégváró süteményeket és italokat és a látogatási lehetőséget.

Válogatás a Beregújfalun tett gazdaságlátogatás képeiből:

A beregújfalui gazdaságlátogatás után, az esti órákban Nagyszőlősre visszaérkezve, a csoport tagjai az Eliza étteremben vacsoráztak meg, további helyi ételspecialitásokat megismerve.

Június 4. szombat

A nagyszőlősi Imperial hoteltől 9 órakor két mikrobusszal indultunk. Először megnéztük Kárpátalja „magyar fővárosa”, Beregszász központját: a református templomot és az egykori Törvényház, jelenleg a magyar főiskola gyönyörű épületét, a homlokzatán a Magyar Királyság „Angyalos címerét”. A város központja a Törvényházzal, az Illyés Gyula Nemzeti Színház épületével és a környező épületekkel együtt a történelmi Magyarország hangulatát idézi még ma is. 

A beregszászi református templomban

Csoportkép a beregszászi Magyar Királyi Törvényház előrr

Munkácsi hangulatkép

Munkácson az utunk a várba vezetett. A munkácsi vár mintegy 70 m magas kúpszerű dombon áll. A történelem viharai – és a Habsburgok várrombolása – elkerülték, impozáns, épségében megmaradt erődítmény ma is.

A munkácsi vár már messziről látszik

Belülről is impozáns látvány fogadja a látogatókat

A munkácsi vár legfelső udvara

A KÖSZ tagok megtekintették a múzeumi termek közül a Rákócziaknak és Kazinczynak emléket állító kiállításokat, a Turul-szobrot és a bástyákról megcsodáltuk a kilátást is, mely nyugat felé a Nagy Magyar Alföldig, kelet felé a Kárpátok hegyvonulatáig terjed.

A Rákóczi-kiállítás legjellegzetesebb terme

A várból minden irányban csodálatos a kilátás

A munkácsi várban

Itt tüzé föl piros zászlaját a 

Szabadságnak Zrínyi Ilona?

A szabadság hősinek tanyája

Íme, íme most rabok hona. 

Semmi más, mint dönthetetlen kőfal, 

Semmi más, mint lánccsörömpölések 

Bátran tudnék a vérpadra lépni, 

Oh de ez a börtön… ettül félek. 

Föl s alá jár magas büszke fővel 

Ott a sáncon egy ifjú fogoly; 

Messzeszállott lángtekintetével 

Vajjon hol jár gondolatja, hol? 

Lépte gyors még; uj vendég bizonnyal, 

Erejét az éj s lánc nem töré meg 

Bátran tudnék a vérpadra lépni, 

Oh de ez a börtön… ettül félek. 

Ott a másik sáncon egy öreg rab, 

Nem tekint sem ide, sem oda, 

Lassan hordja könnyű, száradt testét… 

Nehezebb már lánca, mint maga. 

Tört szeméből holt sugár buvik ki, 

Mint a sírból a kisértő lélek 

Bátran tudnék a várpadra lépni, 

Oh de ez a börtön… ettül félek. 

Ifju rab, mint virít az erdő, 

Akkor is, ha kijösz, zöld lesz az, 

Ah de téged, téged akkorára 

A nyomor s bú régen behavaz. 

És te vén rab, tőled már talán csak 

Itt vesz búcsut a lánc és az élet – 

Bátran tudnék a vérpadra lépni, 

Oh de ez a börtön… ettül félek. 

Föld alól föl halk nyögés jön; mint a 

Köszörült kés, metszi szívemet. 

El, el innen! fönn vagyok, és mégis 

Környekez már-már az őrület, 

Hát ha még lenn volnék, hogyha ott lenn 

Híznék rajtam testi-lelki féreg! – 

Bátran dunék a vérpadra lépni, 

Oh de ez a börtön… ettül félek.

(Munkács, 1847. július 12.)

A várlátogatás során tiszteletünket tettük a felsővár bal oldali földszinti árkádsorának belső falán található, a Szent Koronáról szóló márvány emléktábla előtt. A tábla két nyelven, magyarul és ukránul arról emlékezik meg, hogy a napóleoni háború idején, félve,, hogy a hódító kezébe kerül, a Szent Koronát Munkács várába menekítették és 1805. december 11-étől 1806. március 10-éig, 88 napon keresztül itt őrizték. Az emléktáblát 1995-ben, az esemény 190. évfordulóján a Szent Korona Szövetség állította. Az emléktábla felavatásán részt vett dr. Solti Gábor is, aki tagja volt a delegációnak. Most, 21 év után meghatva emlékezett az eseményre, melyen a Szent Korona Szövetség elnöke, vitéz Kiss Imre, és tagjai mellett részt vettek a ruszin nép képviselői is.

A Szent Koronáról szóló márvány emléktábla

Örömmel láttuk a várban, hogy az ukrán nyelv mellett magyarul is olvashatók a feliratok. (Ugyanez nem tapasztalható pl. a felvidéki múzeumokban, várakban). Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy egy ukrán turistacsoportnak az idegenvezető felhívta a figyelmét, hogy a feliratokat ne vegyék komolyan, mert azok nem felelnek meg a valóságnak, hazudnak.

A Zrínyi Ilona és fiáról készített szobor

A Turul-szobor

Munkácsról az M06-os ukrán jelű (E471 és E50 európai jelű), jó minőségű műúton indultunk a Vereckei-hágóra. Beregszentmiklóson, Beregváron keresztül, Szolyva mellett elhaladva, Alsóvereckénél tértünk le a Munkácsot Lemberggel összekötő főútról és innentől a Galíciába vivő, régi, ma már igen rossz állapotban lévő út szerpentinjein értük el a 841 m magason lévő Vereckei-hágót és a hágón épült emlékművet.

Az emlékmű, melyet Matl Péter, Kárpátalja egyik legnevesebb szobrásza készített, mai formájában viharos előzmények után valósult meg. A szélsőséges ukrán nacionalisták, a RUH párt lembergi aktivistái, az emlékművet többször megrongálták, meggyalázták. Bár a tervezett millecentenáriumi évre, 1996-ra a fenti okok mellett az ukrán hatóságok akadályoztatása miatt sem lehetett felállítani, azonban végül is elkészült, kamerák figyelik, hogy megvédjék. Ma már magyar zarándokok sokasága keresi fel és helyezi el a talapzaton koszorúikat, illetve a nemzeti színű szalagokat. Az emlékmű többrétegű szimbólumrendszert foglal magában. A hétágú virágforma, az ősi vallásokból vett életfa motívum. A hét ág egy-egy kápolna alakú kőtömbként is értelmezhető. A hét ág egyben a hét magyar törzset, a legalsó kő pedig a vérszerződés kelyhét is jelképezi. A művész elképzelése szerint az emlékmű a Kelet és a Nyugat közötti kaput is jelképezi. Az emlékmű közvetlen közelébe gépjárművel fel lehet menni. Ottlétünkkor faépületeket ácsoltak, valószínűleg árusok számára. Ha elkészülnek és birtokba veszik az árusok, talán a rossz szándékú ukrán nacionalistákra is elriasztó hatással lesznek.

A vereckei emlékmű minden magyar ember szent helye. Innen gyönyörű panoráma nyílik a Kárpátok környező hegyvonulataira. Ezt a panorámát láthatta Árpád vezér és vezetésével a honvisszafoglaló magyar törzsek. Ezt örökítette meg Feszty Árpád monumentális festményével, körképével. A visszatérés, a honvisszafoglalás emlékére 1896-ban milleneumi emlékművet emeltek a hágón, melyet a második világháború végén a bevonuló szovjet csapatok leromboltak. A Vereckei-hágó a honfoglaláshoz kötődően vált a magyar történeti mitológia részévé, de a környék őrzi a Rákóczi-szabadságharc számos legendás eseményének emlékét is. II. Rákóczi Ferenc a Vereckei-hágón keresztül érkezett Lengyelországból, ahol Esze Tamás és hű kurucai várták. A munkácsi csatavesztés után ugyancsak itt hagyta el az országot, hogy erőt gyűjtsön az újabb küzdelemhez. 

A Vereckei-hágón épült híres emlékmű és a csodálatos kilátás a Vereckei-hágóról:

 A KÖSZ elnökségi ülés résztvevői lerótták tiszteletüket a magyar történelem szakrális helyszínén. Molnár Zsolt tiszteletes úr áldást mondott, Szász Zoltánnal elénekelték a 25. számú zsoltárt, a csoport elénekelte a Székely himnuszt, majd elhelyeztük a nemzeti színű szalagunkat. A megemlékezés nyugodt légkörben zajlott le, ottlétünkkor más nem volt ott.

A résztvevők megemlékeztek a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójáról is, melyre 1920-ban ezen a napon du. fél ötkor került sor. Dr. Solti Gábor elnök egy beszéddel is készült, ám a körülményekre tekintettel ezt nem tartotta meg. Még egyszer gyönyörködtünk a csodálatos panorámában, átéreztük annak a helynek a varázsát, ahol Árpád visszavezette népünket a Kárpát-medencébe. Visszafelé láttuk még az Árpád-vonal egyik megmaradt bunkerét.

A programot szervező Molnár Zsolt a hazafelé vezető utunknak a Keleti-Beszkidek és a Borzsa-havas magaslatai közötti völgyben, a Nagy-Ág (Rika) folyó folyását követő utat választotta, hogy a résztvevők megismerkedhessenek a Kárpátok ezen csodálatos vidékével. Így Alsóvereckéről Volóc, Ökörmező, majd Huszt felé vettük utunkat (T0718, majd P21). Útközben megnéztük a Nagy-Ág (Rika) és a Talabor folyók közé telepített vízerőművet. Az erőmű a Talabor folyó felduzzasztásával létrehozott, 20 km² vízfelületű tó vizét egy vastag, kb. 2 méter átmérőjű és 3 km hosszú csővezetéken keresztül jutatattják le a 200 méterrel mélyebben található Nagy-Ágba, ahol a víz 3 db, egyenként 9 MW-os generátort forgató Pelton-turbinát működtet. Rövid időre megálltunk az egyik, vasas-kénes gyógyvizet adó forrásnál is. Husztra érkezve Kölcsey Ferenchez elmerengtünk az egykor büszke vár romjait látva. 

A Nagy-Ág (Rika) és a Talabor folyók közé telepített vízerőmű csővezetéke

A vasas-kénes gyógyforrás

A Nagy-Ág (Rika) azon szakasza, amikor a folyó kilép a hegyek koszorújából

Kölcsey Ferenc: Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék; 

Csend vala, felleg alól szállt-fel az éjjeli hold. 

Szél kele most, mint sír’ szele kél; ’s a’ csarnok’ elontott 

Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. 

És mond: Honfi mit ér epedő kebel e’ romok’ ormán? 

Régi kor’ árnya felé visszamerengni mit ér? 

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; 

Hass, alkoss, gyarapíts; ’s a’ haza fényre derűl!

(1831)

Husztról Nagyszőlősön (H09, M23 utakon) és Szőlősegresen keresztülérkeztünk vissza Verbőcre, ahol a parókián várt a háziak és segítőik, a gyülekezet tagjainak segítségével elkészített bőséges és finom vacsora, mely során megismerhettük a helyi és a hegyvidéki szokásokkal, ízekkel elkészített nyúlételeket, szabad tűzön sütött saslikokat és savanyúságokat.

A vacsora után a résztvevők elmondták benyomásaikat, tapasztalataikat a háromnapos programról, majd a házigazda, Molnár Zsolt tiszteletes úr zárszavával, ajándékainak átadásával zárult a program. A nagyszőlősi szállodában eltöltött éjszaka után a résztvevők másnap (5-én) reggel indultak haza a Felvidékre, a Délvidékre, Erdélybe és az Anyaországba.

Összefoglalás

A Kárpátaljai Ökogazdálkodók Szövetségének 2016. évi elnökségi ülése és a kapcsolódó programok nagyon jól sikerültek és nagy élményt jelentettek minden résztvevő számára. Az elnökségi ülés a törvényi kötelezettségeknek megfelelő formában, szabályosan lezajlott és eredményes volt. A szakmai programok hasznosnak bizonyultak és megerősítette a résztvevőket abban, hogy a kárpátaljai gazdák körében az ökogazdálkodás – nagyrészt a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület népszerűsítő, ismeretterjesztő munkájának köszönhetően – egyre gyakrabban merül fel, mint lehetséges jövőbeni megoldás a megélhetési és egészségügyi kérdésekre, kihívásokra. Bár még nincs meg az itteni gazdáknak az azonnali átállásra, ha elősegítjük a biogazdálkodás feltételeinek itteni megteremtését, várhatóan egyre többen lesznek majd idővel, akik megteszik a legfontosabb lépést, az átállás megkezdését. A kulturális programok minden résztvevő számára lélekemelők voltak és nagy élményt jelentettek. Összességében nagyon nehéz sorsú, de rendkívül szorgalmas és elkötelezett, a magyarságukra büszke gazdálkodó emberekkel ismerkedtünk meg, akik a nehézségek ellenére példaértékű munkát végeznek és képesek összefogni.

Köszönjük a rendezvény gondos, mindenre kiterjedő megszervezését Molnár Zsolt tiszteletes úrnak, a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület elnökének, családjának, és a református közösség tagjainak, akik ebben a munkában segítették őt.

Piliscsaba, 2016. június 9.

Dr. Solti Gábor

Képgaléria

A képeket Józsa Bella, Bödő Kálmán, Horváth Attila és dr. Palik László készítették. Ezúton is köszönjük nekik a csodálatos fotókat!

(Szerkesztette: Ziegler Gábor)

Megjegyzés: Az alábbi képek bármelyikére rákattintva nagyítva is megjelenik az adott fotó!