Beszámoló – I. Nemzetközi Bor- és Lekvárverseny, Peszek-Tergenye

2014. augusztus 6-án a felvidéki Peszek-Tergenyén a KÖSZ felvidéki alelnökének és családjának hathatós közreműködésével és szervezésében egy olyan eseményre került sor, mely példa nélkülinek tekinthető. Korábban ugyanis egy borversenyt sosem tartottak együtt lekvárversennyel. A kezdeményezés sikerét jelzi a nagyszámú nevezés, mind a bor-, mind pedig a lekvárverseny tekintetében, továbbá az eredményhirdetésen megjelent résztvevők sokasága. A lekvárverseny zsűrijének elnökéül a szervezők a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének Elnökét kérték fel. Az alábbiakban dr. Solti Gábor beszámolóját, értékelését olvashatják, kiegészítve az eseményről megjelent két felvidéki hírrel.

A Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége (KÖSZ) háziasszonyai a következő sikereket érték el:

Albert Emília – Magyarlóna:

meggy   -    oklevél

áfonya  -  bronz

sárgabarack  -  ezüst

Albert Judit – Magyarlóna:

meggy  -  oklevél

sárgadinnye + körte + narancs, vegyes  -  oklevél

birs -  oklevél

őszibarack - oklevél

málna  -  bronz

kajszi  -  bronz

őszibarack  -  bronz

ribizli  -  ezüst

szilva  -  arany

*2. helyezés a szilvalekvárok kategóriában /serleg/*

*különdíj  -  legaktívabb,  résztvevő, versenyző, 9 lekvármintával*

Molnár Georgina – Verbőc:

alma  -  ezüst

szeder  -  arany

Biláncsuk Györgyike – Verbőc:

alma+meggy+szőlő  -  oklevél

szeder  -  bronz

szeder  -  ezüst

bodza  -  arany

Kiss Ilona – Verbőc:

kajszib.  -  bronz

eper  -  bronz

ribizli  -  ezüst

meggy  -  ezüst

szeder  -  arany

*csipke  -  arany*

*3. helyezés az erdei gyümölcs kategóriában /serleg/*

Tóth Erzsébet – Csépa:

bio szilva  - ezüst

 

Beszámolónkat a KÖSZ Elnökének, mint a lekvár zsűri elnökének értékelő beszédével, majd az augusztus 6-án és 16-án készült fotókból készített képcsokorral zárjuk:

„Tisztelt Résztvevők! Kedves Vendégek! Tisztelt Polgármester Úr!

Külön nagy tisztelettel köszöntöm a Palik-családot: Dr. Palik Lászlót, feleségét, Klára asszonyt, gyermekeiket (Dórát és Gábort), és aki már a szintén a családhoz tartozik, Dóra párját, Jankovics Ivánt, hiszen ők voltak azok, akik ezt a rendezvényt megálmodták és megvalósították. Ugyan mindnyájan tudjuk, hogy hivatalosan a Biocentrum szerepel, mint rendező, de tudjuk, hogy a rendezés, lebonyolítás oroszlánrészét a Palik-család látta el.

Külön köszönet a település önkormányzatának és polgármesterének, Magyar Gyulának, hogy ezt a rendezvényt támogatta.

Borversenyt nagyon régóta és sok helyen rendeznek. És szinte kizárólag a férfiak. Itt, Peszek-Tergenyén, a Palik Pincészet is már sokszor volt helyszíne jelentős, rangos borismereti képzéseknek, előadásoknak, borkóstolóknak. Ezt koronázták meg most a nemzetközi borversennyel.

Klára asszony ötlete volt, hogy a borverseny mellé szervezzenek egy lekvárversenyt is. Bár volt már olyanra példa, hogy férfiember főzött lekvárt – magam is elmondhatom, hogy a csúcs az volt, amikor a kertemben termett barackból 107 üveg lekvárt főztem –, általában azonban a lekvárfőzés az asszonyok dolga.

E rendezvény gondolatának az a különlegessége, hogy összeköti a családban a férfi és a nő hagyományos munkáját, a lekvárfőzést és a borkészítést, és mind a kettő abban közös, hogy készítésük generációkat átívelő tapasztalatokon alapul. Mind a borban, mind a lekvárban, családok, közösségek, települések, térségek hagyománya öröklődik.

A borászok mindig is örömmel mutatták meg és kóstoltatták meg boraikat a barátaiknak, és vállalták fel a borversenyeken a megmérettetést. A szervezők kíváncsisága volt, hogy az asszonyok, akik évek, évtizedek óta főzik évente a kertjükben megtermelt gyümölcsből a család részére a lekvárt, a dzsemet, ők mennyire lesznek vállalkozó kedvűek, hogy megmérettessék magukat.

Tudomásom szerint Klára asszony 60-80 lekvárra számított, ugyanakkor összességében 364 lekvárt neveztek be a versenyre, és a lekvárok nem csak Szlovákiát jellemzik, de érkeztek lekvárok Magyarországról, Ukrajnából a Felvidékről,  Romániából Erdélyből is. Így a verseny, ahogy Palik Lászlóék fogalmaztak: „Határokon átívelő és nemzetközi jellegű, ugyanakkor családközpontú és generációkat összekapcsoló rendezvény” volt.

Igen nagy megtiszteltetés számomra, hogy a lekvárverseny főbírájának engem – egy férfit – kértek fel.

Amikor 6-án a zsűrizéskor szembesültünk a 364 lekvár bírálatával kapcsolatos felelősséggel, akkor éreztük át igazán, hogy a 21 bíráló vállára milyen teher nehezedett. Magam részéről eleinte mosolyogtam, hogy „csak” lekvárokat kell kóstolgatni, de amikor átéreztem, hogy minden lekvár mögött ott van egy nő, ott van egy nagymama, aki órákig áll a tűzhely mellett és főzi a lekvárt, átadva közösségének, őseinek, szüleinek hagyományait, a lekvárba belefőzve generációk tapasztalatait, rendkívül nehézzé, felelősségteljessé vált a döntés. Tehát nem lehetett egyértelműen dönteni arról, hogy egy édesebb vagy egy kissé savasabb, hígabb vagy sűrűbb baracklekvár-e a jobb, mert a készítői tudatosan így készítették a családjuk, a gyermekeik, unokáik részére. Ezért, véleményem szerint, minden olyan lekvár, melyeket az asszonyok házilag készítettek, családjuk örömére, az aranyérmet érdemel.

A bírálat napján egy újságíró megkérdezte tőlem, hogy mi a különbség egy szupermarketben megvásárolható lekvár és ezek között a lekvárok között. Akkor azt mondtam: ha ezekben a multinacionális boltokban levesznek egy üveg lekvárt a polcról és leveszik az ezrediket, az teljesen ugyanaz. Ugyanaz az íz, állag, mint régen a fadobozban lévő, késsel vágható marmalad lekváré. Itt azonban a 364 lekvár mindegyike más volt; mindegyik egyedi és csodálatos ízű volt. Véleményem szerint mindegyik megérdemelné a nagy aranyat. Sajnos azonban a verseny az olyan, hogy pontozni kell, és ez alapján kell eredményt hirdetni.

A 21 bíráló öt csoportban, egymástól függetlenül pontozott. A bírálók csak egy számot, illetve egy lekvármintát kaptak, és pontoztak. A pontszámokat összesítették, kategóriák, gyümölcsfajták alapján. A végső összesítésben 9 lekvár kapott nagy arany elismerést, 60 darab lekvár kapott aranyérmet, 85 db ezüstöt és 112 db bronzot.

A 100 pontos minősítésben 97 lekvár kapott 45 és 74 pont közötti értékelést. A bronzérmes lekvárok 75 és 81 pont között teljesítettek, az ezüstérmesek 82-87 pont között. Az aranyéremhez legalább 88 pontra volt szükség, a nagy aranyérmet pedig 93 pont felett lehetett kiérdemelni.

A lekvárok 7 kategóriában versenyeztek:

I. cseresznye- és meggylekvárok (37 db benevezett lekvár);

II. bogyós gyümölcsből készült lekvárok (25 db nevezés);

III. eperlekvárok (42);

IV. erdei gyümölcsökből készült lekvárok (32);

V. kajszi- és őszibarackból készült lekvárok (88);

VI. szilvalekvárok (40);

VII. egyéb lekvárok (100) – pl. olyan lekvárkülönlegességek, mint a szőlőből vagy borból készült lekvárok.

El kell mondani, hogy a 364 lekvárból kettőt ki kellett zárni. Véleményem szerint azonban ez nem a készítőinek, hanem a sorsnak a hibája, hiszen a mai eltevéseknél, ahol patentzáras fedővel zárjuk le a lekvárokat, nem láthatjuk, hogy alatta megindul a penészesedés.

Tapasztalatból mondom, hogy ugyanabból a fazékból fortyogó főzetből, ugyanolyan üvegekbe, ugyanúgy kimosott, fertőtlenített üvegekbe kitöltött lekvárból az egyik évekig megmarad, a másiknál megjelenik a penész. Sajnálom ennek a két lekvárnak a készítőjét, hiszen büszkén, öntudatosan nevezett a versenyre, és ezt biztosan nem tette volna meg, ha látta volna, hogy a lekvárja már nem az igazi. A fentieket mi sem bizonyítja jobban, hogy pl. az egyik kizárt lekvár tulajdonosa összesen öt lekvárt nevezett. Egyik aranyérmes, a másik ezüst-, a harmadik bronzérmes lett, de még a negyedik lekvárja is 56 pontot kapott.

Köszönöm a zsűri többi tagjának a segítségét, munkáját. Remélem nekik is hasonlóan szép, jó élményt jelentett ez a munka, mint nekem. A lekváros csapat nevében gratulálunk a borászoknak és a bor-zsűri tagjainak. Amikor már-már összeakadt a mi nyelvünk a sok lekvártól, az volt az érzésem, hogy a lekvár-zsűri férfi tagjai irigykedve néztek át a borbírálók asztalsorára.

Befejezésül, még egyszer minden elismerésem a Palik-családnak, aki ezt a lekvárversenyt itt, Peszek-Tergenyén elindította és lebonyolította. De őszinte elismerésem mindazoknak is, akik erre a versenyre lekvárral neveztek. Számomra, mint a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének (KÖSZ) a vezetője, külön öröm számomra, hogy ezen a versenyen megmérettették magukat a szövetségünkhöz tartozó szervezetek közül a Bioterra Romániai Biogazdálkodók Egyesülete, a magyarországi Sárközy Péter Alapítvány Bioklubja részéről, valamint a Kárpátaljai Biokultúra Egyesület tagjai is. Ez utóbbiak közül a lekvárversenyen részt vevők Verbőcről származnak, ahonnan az augusztus 20-ára, Szent István ünnepére sütött Magyarok Kenyeréhez a kovászt küldték.

Az Isten áldja meg Önöket és tartsa meg jó szokásukat, hogy minden évben megfőzik a családjuknak a lekvárt!” /Dr. Solti Gábor/

Válogatás a versenyről, a kóstolóról és az eredményhirdetésről készült fotókból

A képeket Kosztolányi Magdolna és Ziegler Gábor készítették. További képeket küldött Palik Klára.

 

 

 

Szívből gratulálunk a Palik-családnak ehhez a nagy jelentőségű rendezvényhez!

Solti Gábor – Ziegler Gábor