Az EU- és az EFTA-országok ökoterületének változása 2002-2012 között

Az ökogazdálkodási statisztikák az adott év utolsó napjára vonatkoznak. A FiBL, az IFOAM és az Eurostat utolsó ökogazdálkodási statisztikai adatait a 2012.12.31.-i állapotra adták meg. Ez alapján egy kerek időszakot, tíz évet (2002-2012) tekintünk át.

2012 végén Európa 45 országában az ökoterület 11 171 413 ha volt. Ez az összes mezőgazdaságilag művelt terület 2,3%-át jelentette. Ezen a területen 321 630 gazdálkodó termelt bioélelmiszert. Az EU ökoterülete 9 992 425 ha (5,6%) volt, 253 377 gazdálkodóval.

Az Európai Unió 28 országának ökoterülete a 2002-2012 közötti időszakban 5 350 625 hektárról 9 924 942 hektárra, 85,4%-kal nőtt. Ha az uniós országok adatait együtt számoljuk a földrajzilag az EU területéhez szervesen kapcsolódó ún. EFTA-országok – Svájc, Norvégia, Izland, Liechtenstein – területével, akkor azt látjuk, hogy az EU+EFTA-országok ökoterülete 5 497 155 hektárról 10 115 489 hektárra, 84%-kal nőtt. Az EFTA-országok összes ökoterülete tehát a tíz év alatt 146 530 hektárról 190 547 hektárra, 30%-kal nőtt.

Az EU országokat hagyományai és a máig tartó megkülönböztetés, elkülönítés alapján két csoportra lehet osztani: az egyik az EU-15-ök csoportja – ezek gyakorlatilag a nyugat-európai országokat jelentik –, a másik csoportot a 2004-ben, illetve utána csatlakozott, az EU-vezetés részéről gyakran „másodrangúnak” tekintett, (Ciprus és Málta kivételével) a „volt szocialista országok” alkotják.

Az EU-15-ök ökoterülete tíz év alatt 4 792 381 ha-ról 7 579 424 ha-ra, 58,2%-kal nőtt. Az adatok figyelemreméltóak:

• A növekedést felmutató országok közül messze Görögország vezet, ahol mintegy tizenötszörösére nőtt az ökoterület.
• Két-háromszorosára nőtt az ökoterület Spanyolországban, Franciaországban, Svédországban, Portugáliában és Belgiumban.
• Kisebb mértékű volt a fejlődés Írországban (81,3%), Ausztriában (79,5%), míg átlag alatti volt Németországban (48,4%), Finnországban (26,2%), Hollandiában (12,7%) és Dániában (9,2%).
• Két, korábban jelentős fejlődést mutató országban, Olaszországban és Nagy-Britanniában a vizsgált évtizedben összesen több mint kb. kétszázezer hektárral (!) csökkent az ellenőrzött ökoterület nagysága. Talán ezek az országok elérték jelen időszakban a fejlődés felső határát.
• Ugyanakkor 2012 végén már 4 ország lépett be a „milliós” klubba, elérve, ill. meghaladva az 1 millió ha ökoterületet.

A 2004-ben, illetve azóta csatlakozott 13 országban a fejlődés üteme (+320,16%) több mint ötszöröse volt az ún. fejlett nyugat-európai országok fejlődésének. Ennek oka, hogy ezeknek az országoknak jelentősebb a fejlődési potenciálja, a felzárkózási igénye. De az is tény, hogy alacsonyabb szintről (558 244 ha-ról) indulva, a magasabb szintre történő emelkedés nagyobb növekedési százalékot eredményez. Ezen országokra, a vizsgált időszakra vonatkozóan inkább az első eset áll fenn. E tizenhárom ország adatai alapján a következőket lehet kiemelni:

• A volt szocialista országok közül Bulgáriában, Romániában, Észtországban, Litvániában és Lengyelországban volt kiemelkedően magas a növekedés.
• Sajnos Magyarország a sor végére került a tíz éves növekedést tekintve.
• Ebben a csoportban nem találunk egyetlen olyan országot sem, ahol a vizsgált egy évtized alatt összességében csökkent volna az ökoterület.

Érdekes eredményt adott az Európa leggazdagabb országait (Svájcot, Norvégiát, Liechtensteint) is magába foglaló EFTA-országok ökoterületének növekedése. Azt lehetne gondolni, hogy ilyen jövedelemmel már magas fokú környezettudatosság és tudatos fogyasztói szokások, igények is párosulnak. Ugyanakkor az látható, hogy tíz év alatt alig 30%-kal növekedett ezekben az országokban az ellenőrzött ökoterület. Ez fele az EU-15-ökének és tizede a volt szocialista (azaz a közép-kelet-európai) országokénak.

A következtetéseinket alátámasztják azok a táblázatok, grafikonok és megállapítások is, amelyek a „Facts and figures on organic agriculture in the European Union” című, 2013 októberében publikált jelentésben olvashatók. A különböző helyzetű ország-csoportokra jellemző, hogy például míg a jelentés szerint ökogazdálkodásra 2007-2011 között Németország, Ausztria, Olaszország és Spanyolország együttesen mintegy 800 millió EUR támogatást kapott, addig az összes többi EU-ország együttesen kb. 500 millió EUR-t.

Az ökogazdálkodás is jól mutatja, hogy a közép-kelet európai volt szocialista országok mennyivel fejlődőképesebbek, mennyivel környezettudatosabbak a gazdálkodás területén, mint a fejlettnek hirdetett, de dekadenssé vált nyugat-európai országok.

A nyugat-európai országok, úgy tűnik, hogy „kiszervezték” a bioélelmiszer termelésük egy részét: szükségleteiket a tőlük keletebbre lévő országokból biztosítják. Ezt támasztja alá az EU- és EFTA-országok egy főre jutó bioélelmiszer fogyasztása, EUR-ban kifejezve. A Magyarországéhoz hasonló népességű és szinte pontosan ugyanannyi ellenőrzött ökoterülettel bíró Svájcban hazánkhoz képest több mint a hatszázszorosát éri el ez a mutató (1 520, ill. 2,5 EUR/fő). Ezt csak importból tudják biztosítani.

További példát jelent Svédország, ahol a legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint, 2011-2012 között, egy év alatt több mint 2 000 hektárral (0,5 százalékkal) csökkent az ellenőrzött ökogazdálkodás területe.  2014. augusztus végén a Kossuth Rádió híradása szerint Svédországban egy év alatt 30%-kal nőtt a bioélelmiszer-fogyasztás, s ezt egy igen intenzív felvilágosító politikának tudják be. Svédországban éves szinten egy főre kb. 100 EUR bioélelmiszer-fogyasztás jut, ami 40-szerese a magyarországi értéknek. Az ökoterület-csökkenés és a fogyasztás-növekedés Svédországban együttesen arra engednek következtetni, hogy csak és kizárólag importból tudták fedezni Svédországban a bioélelmiszerek iránti megnövekedett keresletet ebben az időszakban.

Dr. Solti Gábor