Az ökológiai gazdálkodás számokban

A FiBL (Forschunginstitut für biologischen Landbau) és az IFOAM (International Federation of Organic Agriculture Movements) minden év elején közzé teszi a világ ökogazdálkodással kapcsolatos adatait. A két szervezet az adatokat a „The World Of Organic Agriculture” című statisztikai évkönyvben teszi közzé. Az idei kiadás a „Statistics & Emerging Trends 2015” alcímet kapta, a kiadványban szereplő adatok a 2013. év végi állapotot mutatják.

A több száz oldalas összeállításhoz (a továbbiakban: FiBL&IFOAM 2015.) a világ 170 országának ökogazdálkodási szakemberei szolgáltatták az adatokat, melyeket a két szervezet nagy tapasztalattal rendelkező szakértői összesítenek és értékelnek ki. A legjobb tudásuk szerint végzett munkájukba ennek ellenére csúszhat hiba, és ahogy ők is elismerik, bizonyos területeken javításra szorul munkájuk (illetve az adatok, amelyekkel dolgoznak).

Egy ilyen pontatlanságot tapasztaltunk Magyarország esetében. Ezért az alábbi összeállításban a két magyarországi ellenőrző szervezet adatai alapján kapott adatokkal számoltunk. Ezek szerint a magyarországi, 2013. évi ökoterület 131 056 ha volt – 136 920 ha a halastavakkal együtt –, ehhez képest a FiBL&IFOAM 2015. kiadvány 140 292 hektárt közöl. A kiadvány szerint egy év alatt (2012-2013 között) hazánkban 9 683 hektárral (7%-kal) nőtt az ökoterület, azonban a valóságban ez a növekedés 303 hektáros (0,22%-os). Ha 2013-as valós adatot (131 056 hektárt) hazánk EU-csatlakozásának évéhez, azaz a 2004. évi adathoz (133 009 ha) viszonyítjuk, meg kell állapítanunk, hogy 2004-2013 között 1 953 ha-os ökoterület-csökkenés következett be az elmúlt 10 évben. (Még a halastavakat beleszámítva is csupán minimális növekedésről, vagy sokkal inkább stagnálásról lehet beszélni.)

Ez is csak azt a jól ismert tényt jelzi, hogy a magyarországi ökogazdálkodás immár több mint egy évtizede válságban van. Lehet ugyan növekedésről beszélni, de ez önámítás. A természeti adottságinkhoz, az ágazatban rejlő hazai (és kárpát-medencei) potenciálhoz képest messze alulteljesít ez a gazdasági ágazat.

Itt rögtön tisztázni kell egy rossz gyakorlatot, mely az ökoterület számításához, illetve a halastavak területadatához kapcsolódik. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a mezőgazdasági terület kategóriába egyértelműen nem sorolja be az erdők, nádasok és halastavak területét. Tehát az ökoterület nagyságának kiszámításakor nem indokolt az ellenőrzött halastavak területét beleszámítani.

Az ökoterületnek a mezőgazdaságilag művelt területhez viszonyított aránya egy állandóan változó érték, mely függ a mezőgazdaságilag művelt terület nagyságától. Ez utóbbi a KSH közlése szerint az elmúlt mintegy száz évben az alábbiak szerint változott:

Az ország mezőgazdaságilag művelt területének változását, csökkenését jelzi, hogy míg 1920-ban még 7 396 ezer ha volt – és majdnem pontosan ugyanennyi (mindössze 20 ezer hektárral kevesebb) volt még 1950-ben is –, addig 2013-ban már csak 5 340 ezer ha volt, azaz 2 056 ezer hektárral kevesebb.

Ahhoz, hogy megkapjuk, hogy egy adott évben az ökoterület hány %-a a mezőgazdaságilag művelt területnek, akkor ezt a számítást minden évben az aktuális KSH adat alapján kell elvégezni. Magyarországon 2013-ban a mezőgazdaságilag művelt terület 5 340 ezer ha volt. Az ökoterület – az ellenőrző szervezetek éves jelentéseiben közölt adatokból kiszámítva, a halastavak nélkül – 131 056 ha volt. Ez 2,45%-nak felel meg. Ezek a valódi adatok.

Ehhez képest, a fent említett FiBL&IFOAM 2015. kiadvány szerint, hazánk ökoterülete 2013. év végén 140 292 ha volt, ami a mezőgazdaságilag művelt terület 3,3%-át tette ki. Ez jelentősen eltér a valódi adatoktól. Ez a különbség téves következtetésekre vezethette a kötet szerzőit. Ezért is nagy a felelőssége az adott országok adatszolgáltatóinak.

Magyarországon 2013-ban 37 ezer ha volt a halastavak területe (KSH). Ennek 15,85%-a, 5 864 ha volt biohalastó. (Megjegyzés: itt a Biokontroll Nonprofit Kft. éves jelentésében szereplő adatot kell számításba venni, mert a másik hazai ellenőrző szervezet, a Hungária Öko Garancia Kft. éves jelentésében nem szerepel ilyen kategória, mint ellenőrzött terület.) Világosan látszik, hogy a FiBL&IFOAM 2015.-ben közölt 140 292 hektáros ökoterület adat még ezzel a közel 6 ezer hektáros területtel, az ellenőrzött halastavakkal együtt sem jön ki.

Egy másik érdekességre, pontosabban egy szomorú tényre is ki kell térnünk. A fent említett viszonyított (%-os) ökoterület mutató esetében gyakran előkerül az a szép – sajnos reálisan nézve egyelőre álomszerű – célkitűzés, hogy a nyugat-európai, legfejlettebb ökogazdálkodásúnak tekintett országokban elért, és sok esetben mára már jelentősen túllépett, 10%-os értéket jó lenne nekünk is minél hamarabb teljesíteni. Ha a KSH 2013. évi mezőgazdasági területadatát vesszük alapul, akkor a „bűvös” 10%-hoz 534 000 hektáros ökoterület lett volna szükséges 2013 végén. Ha a 2014-2020-as időszakra vonatkozó öko akciótervben kitűzött 350 000 ha ökoterületet a 2013. évi mezőgazdasági területadathoz viszonyítjuk, 6,55%-os értéket kapunk. Fentiek alapján, a 10%-os ökoterület valóban egy álom – egyelőre. (A témáról lásd bővebben az „Egy bio álom - Elérhető-e Magyarországon a 350 ezer ha ökoterület 2020-ra?” című, 2015. január 23-án publikált összeállítást a www.karpatbio.hu honlapon.)

A FiBL&IFOAM 2015. kiadvány közlése szerint, míg Európa teljes egészét tekintve a mezőgazdaságilag művelt területének 2,4%-a „bio”, addig az EU-ban ez az arány már 5,7%. Figyelemre méltó, hogy miközben az EU-országok ökoterülete összességében 3%-kal (276 737 hektárral) nőtt 2012-2013 között, voltak olyan országok, ahol csökkent az ökoterület – ilyen például Ausztria (-2%), Dánia (-3%), Görögország (-17%) és az Egyesült Királyság (-4%). (Az európai adatok pontosságát illetően az is kétséget ébreszt, hogy Európa 45 országa közül 10 országban állítólag 2012-2013 között változatlan volt az ökoterület. Olyan országok esetében, mint Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Írország és Ciprus esetében ez nehezen hihető. Ha beérkeznek ezen országok hiteles adatai, akkor Európa ökogazdálkodásának számait át kell majd írni és a kontinens ökogazdálkodásának a növekedése várhatóan még kedvezőbb lesz.)

A világ ökogazdálkodása

A kiadvány szerint, a 170 országból begyűjtött adatokat összesítve, 2013-ban a világon 43,1 millió hektárnyi területen (a világ mezőgazdaságilag művelt területének 0,98%-án) 2 millió gazdálkodó folytatott ellenőrzött ökológiai gazdálkodást. (Az éves területi növekedés 2012-2013 között világszinten 5,6 millió hektár volt, ami 15%-os[!] növekedésnek felel meg.)

Az előállított ökotermékek, bioélelmiszerek értéke elérte a 72 milliárd amerikai dollárt. Az egy főre jutó bioélelmiszer-fogyasztás 10,05 amerikai dollár volt világszinten.

Európa ökogazdálkodása

A teljes kontinensre vonatkozóan 2013-ban 11 460 773 ha volt az ökoterület, ami 325 565 hektárral (3%-kal) haladta meg az egy évvel korábbi adatot. Az európai ökoterület megközelítőleg 90%-a, 10 232 947 ha, az Európai Unió 28 országához tartozik. A maradék 10%-ot lényegében Törökország (461 396 ha), Ukrajna (393 400 ha), Oroszország (144 255 ha), Svájc (128 140 ha), Norvégia (51 662 ha) és Moldova (22 102 ha) adja. Az európai országok közül egyezer hektárnál nagyobb ökoterülettel rendelkezik még: Izland (9 710 ha) Szerbia (8 228 ha), Macedónia (3 146 ha), Montenegró (3 068 ha) és Liechtenstein (1 137 ha).

Az összesen több mint 11 millió ha európai ökoterületen 334 870 gazdálkodó folytatott 2013-ban ellenőrzött ökogazdálkodást. A bioélelmiszer-feldolgozók száma 43 330, míg az importőrök száma 1 615 volt.

A Kárpát-medence ökogazdálkodása

Fontos, hogy képünk legyen arról, hogy a környező országok ökogazdálkodása hogyan alakult. A kárpát-medencei országok között vannak EU-tagországok és vannak, amelyek (még) nem EU-tagok. Ez némileg árnyalja a képet. Az a tény pedig csak még tovább nehezíti a tisztánlátást, hogy a Kárpát-medencéről, mint önálló területegységről nem gyűjtenek a hivatalos statisztikák adatokat – tehát jelenleg csak a Kárpát-medence országaira vannak adatok.

Ha a Kárpát-medence országainak ökogazdálkodását az elmúlt tíz évben vizsgáljuk, ezt látjuk:

A 2004-2013 közötti főbb változásokat az alábbi táblázat mutatja be:

A táblázat adatai szerint az elmúlt tíz évben a Kárpát-medence országaiban 767 467 hektárral, 88%-kal nőtt az ellenőrzött ökoterület. Egyedül Magyarország esetében csökkent a terület.

Ugyanaz a helyzet, ha az azonos történelmi, politikai múlttal rendelkező olyan volt szocialista országok ökogazdálkodási helyzetét hasonlítjuk össze, amely országok ma már az Európai Unió tagjai:

Az ökogazdálkodásra vonatkozóan minden évben rendre a FiBL&IFOAM statisztikai évkönyve közli elsőként az adatokat, azonban a fenti problémák miatt, nincs lehetőség arra, hogy az egyes európai, illetve kárpát-medencei országok ökogazdálkodásának helyzetét alaposan kielemezzük a számok alapján. Ezt megtesszük, ha megbízható adatok állnak majd a rendelkezésünkre – erre jó példát szolgál Szlovákia, ahonnan megkaptuk a hiteles adatokat.

A szlovákiai hiteles öko területi adatokat az ÚKSÚP adatai alapján dr. Palik László agrármérnök, biogazdálkodó – a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének (KÖSZ) felvidéki alelnöke – dolgozta fel.

Szlovákiában az ökológiai gazdálkodás a 2010-2013 közötti megtorpanás után dinamikusan fejlődik, 2014. év végére elérte a 180 635 ha-t, a mezőgazdaságilag művelt terület 9,3%-át. Az ellenőrzésbe vont terület 35,4%-a szántó, 64,6%-a legelő, a több, 0,9% (1 557 ha) ültetvény és szőlő.

Szlovákiában 526 vállalkozás van bejegyezve ökológiai tevékenységet folytatva, melyből 399 vállalkozás rendelkezik földterülettel. Ez alapján az átlagos gazdaság mérete 452 ha.

Piliscsaba, 2015.03.17.

Dr. Solti Gábor