Magyarország ökogazdálkodásának kilátásai - Egy hozzászólás helyett

A tanácskozás elhangzott fontosabb hozzászólásokat és az azokra adott válaszokat az ÖMKi honlapján megjelent hír alapján mellékelem.

„Az ÖMKi ügyvezetője, Drexler Dóra kérdésére Mezei Dávid kifejtette: az ökológiai gazdálkodás jogcím az új ciklusban önálló intézkedésként, de az AKG programmal együtt, azaz 2016. január 1-én indul. A 2014. szeptember 1. – 2016. január 1. közötti időszakra nem lesz átmeneti rendelkezés, támogatás.

A Magyar Biokultúra Szövetség elnöke, Czeller Gábor további kérdésére kiderült, hogy a Kormány 1487/2014. (VIII. 28.) határozata ugyan kimondja, hogy az 1200 ha fölötti gazdaságok fennmaradó területalapú támogatásaiból az ökológiai gazdálkodás intézkedés vonatkozásában a 2015. és 2016. évekre évenként 7 milliárd forint kerüljön allokálásra. Egy újabb kormányhatározat (1511/2014. IX. 16.) azonban arról szól, hogy a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó új agrár-környezetgazdálkodási és ökológiai gazdálkodási támogatási intézkedéseket a 2015. évre vonatkozó átmeneti intézkedések bevezetése nélkül kell kidolgozni, a 2016. január 1-jével történő elindítást szem előtt tartva.

Mezei Dávid kifejtette, a 2 x 7 milliárd forintnyi ökogazdálkodásra átcsoportosított területalapú támogatást az öko jogcím alatt futó kifizetések determinációjára, azaz a 2015-re áthúzódó kifizetésekre fogják fordítani. Azt azonban nem fejtette ki, hogy pontosan milyen költségekről van szó, és miért van szükség a kifizetési pillérek közötti átcsoportosításra a 2007-2014-es ökogazdálkodás AKG program fedezésére.

A felszólalók sorát Roszík Péter, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetője folytatta, felhívva a figyelmet arra, hogy az ökológiai gazdálkodás esetében elegendő egyetlen műtrágyás vagy vegyszeres kezelés ahhoz, hogy megszűnjön a terület bio minősítése, és szükség legyen az új átállásra (szántóföldön ez két év). De ha még nem is kerül sor tiltott szer használatára, önmagában az ellenőrzésből való kilépés is azt eredményezi, hogy a gazdaság később újból kell kezdje az átállást. A támogatások kimaradása, az ökotermelők egy részének kilépése az ellenőrzésből éppen ezért jelentős piacvesztést okozhat, tekintettel arra, hogy átállási területről nem értékesíthető biotermék. Eddig mintegy 20 cég jelezte, hogy felbontja a szerződését az ellenőrző szervezettel.

Ugyanakkor a 2016-tól várható új, magasabb átállási támogatások és a minősítési rendszerekhez való csatlakozást támogató jogcímek éppen azt a célt kellene szolgálják, hogy növekedjen a hazai ökoágazat, és várhatóan több régi/új szereplőt vonzanak majd az ellenőrzési rendszerbe. Ezek a kifizetések akkor tudnának igazán hatékonyak lenni, ha nem a támogatás-kiesés okán megcsappant ágazati létszámot állítanák helyre, hanem további szereplőket tudnának megszólítani –  emelte ki Drexler Dóra.

Mezei Dávid helyettes államtitkár válaszában kifejtette, hogy az ökológiai gazdálkodók kitartását kéri. Továbbá hangot adott véleményének, miszerint az ökológiai termelők nem a támogatások okán, hanem meggyőződésből kell végezzék munkájukat, úgy, hogy eredményükkel saját lábukon is megálljanak a piacon. Az ökológiai gazdálkodók által termelt közjavakra és az ezzel járó többlet kockázatokra és költségekre nem tért ki. A közönség soraiból, egy nem ökológiai termelőtől érkező javaslatot, mely szerint a 2016-tól induló különböző jogcímekben az ökogazdálkodás vállalásáért járó plusz pontokkal kellene ellentételezni a most kimaradó támogatást, a helyettes államtitkár megfontolásra érdemesnek nevezett.

Szintén a közönség köréből érkező kérdésre válaszolva elmondta, hogy lesznek jogcímek, melyek már 2015-ben elindulnak, nemzeti forrásból megelőlegezett formában. Ilyenek a Fiatal Gazda program és a Kedvezőtlen Adottságú Területek (KAT) támogatásai. Utóbbi jogcím jelenleg is sok, hátrányos termőterületet művelő ökológiai gazdálkodót érint, és számukra pozitív hír lehet.”

Forrás: Biokutatás.hu – Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet honlapja. – http://biokutatas.hu/586-quo-vadis-oko-tamogatas

Évek óta hangoztatom, hogy a magyar ökogazdálkodás, a magyar biokultúra mozgalom válságban van. Ezt támasztja alá, hogy a 2004 – Magyarország EU-csatlakozása – óta eltelt 10 év alatt az ellenőrzött ökologóiai gazdálkodás területe stagnál. Ha a halastavakat nem vesszük számításba, 2013. év végén 2 260 ha-ral kevesebb volt az ökoterület, mint 2004. év végén.

Az Európai Unió 28 országának együttes ökogazdálkodási területe 2002-2012 között mintegy 4,6 millió hektárral, 85%-kal nőtt. Figyelemreméltó, hogy ezen belül az EU-15-öké 58%-kal, míg a volt szocialista országoké (melyek mára már EU-tagok) ennek több mint ötszörösével, 320%-kal nőtt.

Egyértelmű, hogy a következő években az ökogazdálkodás dinamikus fejlődése Közép-Európában lesz. Magyarország kivételével. Mert ebben a sorban, a 11 volt szocialista, jelenleg már EU-tagállamot vizsgálva, messze lemaradva, az utolsó helyen áll Magyarország (1. táblázat). A támogatás befagyasztásával ez a lemaradás még csak nőni fog. Szó sem lehet valódi versenyképességről.

1. táblázat

Az EU- és az EFTA-országok ökoterületének változása 2002.12.31.-2012.12.31. között

EU-N13: E csoportban a szövegben említett, "másodrangú" országokat, a 2004-ben és utána csatlakozott közép-kelet-európai országokat értjük.

Megjegyzés: Portugália esetében a legfrissebb adat a 2011. évi volt. Bulgária esetében a 2002. évi adat hiánya miatt a 2000. évről szóló adatot, míg Horvátországnál az 1998. évit adtuk meg.

Adatok forrása: 1.: FiBL and IFOAM (2014): The World of Organic Agriculture. Statistics and Emerging Trends 2014.; 2.: Solti Gábor (2004): Magyarország ökogazdálkodása az Európai Unióba történő csatlakozáskor. - Biogazda füzetek (4) - Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért, Piliscsaba

A táblázatot szerkesztette: Dr. Solti Gábor

A „Facts and figures on organic agriculture in the European Union” című, 2013 októberében publikált jelentésben olvasható, hogy amíg az ökogazdálkodásra 2007-2011 között Németország, Ausztria, Olaszország és Spanyolország együttesen mintegy 800 millió EUR támogatást kapott, addig az összes többi EU-ország együttesen kb. 500 millió EUR-t.

A 2014. szeptember 5-én megtartott XII. Sárközy Péter Tudományos Emlékülésen dr. Palík László felvidéki biogazdálkodó elmondta, hogy Szlovákiában visszamenőleg kifizették a 2014. évi támogatást. Kamatostul.  Ez a támogatási politika is hozzájárul ahhoz, hogy Szlovákiában az ökogazdálkodás mértéke 9% az összes mezőgazdaságilag művelt terület arányában. Nálunk ez 2,5%.

Még egy érdekes tény. Amíg a nyugat-európai EU- és EFTA-országok ökoterület-növekedése lelassult, addig ugyanezen országokban a bioélelmiszerek iránti igény gyorsan nő. Ezt saját forrásból kielégíteni nem tudják. A nyugat-európai országok, úgy tűnik, hogy „kiszervezték” a bioélelmiszer termelésük egy részét: szükségleteiket a tőlük keletebbre lévő országokból biztosítják. Ezt támasztja alá az EU- és EFTA-országok egy főre jutó bioélelmiszer fogyasztása, EUR-ban kifejezve (2. táblázat). A Magyarországéhoz hasonló népességű és szinte pontosan ugyanannyi ellenőrzött ökoterülettel bíró Svájcban hazánkhoz képest több mint a hatszázszorosát éri el ez a mutató (1 520, ill. 2,5 EUR/fő). Ezt csak importból tudják biztosítani. További példát jelent Svédország, ahol a legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint, 2011-2012 között, egy év alatt több mint 2 000 hektárral (0,5 százalékkal) csökkent az ellenőrzött ökogazdálkodás területe.  2014. augusztus végén a Kossuth Rádió híradása szerint Svédországban egy év alatt 30%-kal nőtt a bioélelmiszer-fogyasztás, s ezt egy igen intenzív felvilágosító politikának tudják be. Svédországban éves szinten egy főre kb. 100 EUR bioélelmiszer-fogyasztás jut, ami 40-szerese a magyarországi értéknek. Az ökoterület-csökkenés és a fogyasztás-növekedés Svédországban együttesen arra engednek következtetni, hogy csak és kizárólag importból tudták fedezni Svédországban a bioélelmiszerek iránti megnövekedett keresletet ebben az időszakban.

Ezt a megnövekedett bioélelmiszer-igényt csak a volt szocialista országok tudják biztosítani. Magyarország erről a piacról szorul ki.

A Kárpát-medence ökológiai, talajtani, éghajlattani, vízrajzi adottságai alapján mintegy 120 millió embert képes élelmiszerrel ellátni, jó minőségű élelmiszerrel – akár bioélelmiszerrel is. Ezen adottság kihasználására a környező országok képesek is lehetnek. Mi már nem.

2. táblázat

Az egy főre jutó bioélelmiszer fogyasztás az EU- és az EFTA-országokban 2012-ben, EUR-ban kifejezve

Adatok forrása: FiBL and IFOAM (2014): The World of Organic Agriculture. Statistics and Emerging Trends 2014. (2012-es adatok)

A táblázatot szerkesztette: Dr. Solti Gábor

A hazai ökológiai gazdálkodás válságban van. Kormányzati akarattal, döntéssel ez megváltoztatható lenne.

Ahogy dr. Fazekas Sándor miniszter úr is fogalmazott Gödöllőn, 2012. február 2-án, az ÖMKi által szervezett „Az ökológiai gazdálkodás hazai helyzete – Trendek és kitörési pontok” című konferencián:

„(…) A Kárpát-medence természeti erőforrásainak gazdagsága azt indokolná, hogy Magyarország ott legyen Európa élvonalában a kiváló minőségű, magas szinten feldolgozott biotermékeivel. A számok, az eredmények sajnos messze elmaradnak a lehetőségeinktől. (…) Meggyőződésem, hogy csak összefogással és párbeszéddel találunk megnyugtató választ a hazai biogazdálkodás jövőjére; csak úgy, ha összehangoljuk az ágazat szakterületeit, beleértve a tájékoztatást, a szemléletformálást is. Az agrárkormányzat határozott szándéka, hogy kiemeljük a kátyúba ragadt szekeret, és céltámogatásokkal növeljük azoknak a mezőgazdasági területeknek a nagyságát, amelyeken biogazdálkodást folytatnak a termelők, a gazdák. (…) A világban tapasztalható növekvő élelmiszerigény miatt nagy jövő vár a Magyarországon előállított minőségi élelmiszerekre a világpiacokon. Az egészséges, ízletes élelmiszer fogalma elválaszthatatlan az ökológiai gazdálkodástól. Válasszuk ezt az utat, mert egy élhetőbb és gyarapodó Magyarországhoz vezet!”  /Kiemelés tőlem - S. G./

Ezen a konferencián dr. Drexler Dóra egy asztalhoz ültette a magyar biomozgalom és ökogazdálkodás összes érintett szereplőjét – volt remény a pozitív változásra. Sajnos azonban az elmúlt két és fél év alatt a szekér még tovább süllyedt a kátyúba.

A civil szervezetek lehetősége csak annyi, hogy megfogalmazzák javaslataikat. Dönteni a Kormányzatnak, hatóságainak, hivatalainak kell. A felelősség is az övék. Ha kudarcot vallanak, ők felelnek, ha eredményt érnek el, a sikerért őket dicsérik. Az emberek hajlamosak emlékeiket kormányzati ciklusonként szelektálni. Talán mert erre irányítják őket. (Pl. a nyugdíjasok arra emlékeznek, hogy a 13. havi nyugdíjat Bajnai Gordon vette el 2009-ben.) Nézzük meg, hogy 1990 óta kormányzati ciklusonként hogyan változott hazánkban az ökoterület (3. táblázat).

3. táblázat

Magyarország ökogazdálkodásának változása 1990 óta a kormányzati ciklusok alatt

Megjegyzés:

a) A kormányváltások négy évente, tavasszal történnek. Az ökológiai gazdálkodás adatai az adott év december 31-re (jan-1-re) vonatkoznak. Az összehasonlítást a kormányváltás évének január 1-től a negyedik év utolsó napjáig számoljuk.

b) 2. A 2010-2014 közötti időszakban az ökoterület a halastavakkal együtt értendő.

A táblázatot szerkesztette: Dr. Solti Gábor

Egymásnak ellentmondó kormányhatározatok helyett, olyan határozott döntésre van szükség, amely megmenti a hazai ökogazdálkodást.

Ahogy a Kormány megállította a sertés- és szarvasmarha-állomány csökkenését, ahogy kiemelt programmá emeli az öntözést, úgy ilyen szintű döntés kell az ökogazdálkodás területén is. Ehhez azonban nem elegendő, hogy csak egyedül dr. Fazekas Sándor miniszter úr álljon neki a kátyúba ragadt szekér kihúzásához. Ehhez a bio/öko szervezeteken kívül szükség van a minisztériumok minden rendű, rangú munkatársainak közös, egy irányba húzó akaratára és tevőleges részvételére. Ha ez nem történik meg, Magyarországon az ökogazdálkodás, a bioélelmiszer-fogyasztás megmarad kuriózumnak. Ez esetben a „Nemzeti Akcióterv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért (2014-2020)” – melyben 2020-ig 350 ezer ha ökoterület elérést tűztek ki célul – a kormányzati álmodozás egy produktumaként vonul be az agrártörténetbe.

Dr. Solti Gábor, 2014. szeptember 26.